Közbeszerzés magas fokon
Megdöbbenve hallgattam még karácsony előtt a „legkedvesebb” miniszterelnök szavait a közbeszerzéssel kapcsolatban. Arról beszélt, hogy elfogadhatatlan, amit a Közbeszerzési Hivatal művel a közbeszerzési kiírásokkal. Állandóan kivizsgálja, ellenőrzi az eljárásokat, emiatt leállnak vagy el sem kezdődhetnek az egyébként mindnyájunk számára végtelenül fontos munkák, megbénulnak az óriási építkezések, rekonstrukciók, autóutak építése, ami pedig közérdek, hogy mihamarabb elkészüljenek. S itt hozzátette, nem tudja, mit lehetne tenni ez ellen, talán az lenne a legjobb, ha megszüntetnénk a Közbeszerzési Hivatalt.
Tizenegy éven át voltam a Közbeszerzési Hivatal szóvivője, így van „némi” rálátásom a működésére és létének indokoltságára. Kezdjük ott, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk sok-sok feltétele között az volt az egyik, hogy Szlovákia is létrehozza ezt a hivatalt, elfogadja és szlovák törvénybe iktassa az ide vonatkozó uniós jogszabályokat. 2000-ben a kellő előkészületek után meg is alakult a Közbeszerzési Hivatal, és elkezdte komoly és fontos munkáját. Fő tevékenysége az állami szektorra vonatkozó folyamatok, tehát közbeszerzési eljárások ellenőrzése, a közpénzek átlátható felhasználásának és a tisztességes versenynek a biztosítása a közbeszerzések terén.
A hivatalra óriási terhet ró a panaszok és egyéb beadványok kivizsgálása. A vizsgálatok alatt valóban le kell állítani az eljárást, akár tervezési szakaszában, sőt még azelőtt, vagy a munkálatok elején, de gyakoribb eset, hogy el sem szabad kezdeni azokat. Sajnos nálunk mérhetetlenül sok a panaszbeadvány. Kivétel nélkül mindegyiket ki kell vizsgálni.
Többségük felvetése jogos, hiszen a kívülállók is tudják, hogy az állami beruházások terén sok esetben nem azt a szállítót, kivitelezőt bízzák meg a végrehajtással, amelyik valóban a legalkalmasabb lenne rá. Ilyenkor teljesen érthető, hogy a versenyből kiesett vállalkozók hangot adnak tiltakozásuknak, és rámutatnak, miért látják igazságtalannak a kialakult sorrendet. Sajnos szép számmal akadnak indokolatlan panaszok vagy ellenőrzési kérelmek is, amikor a vállalkozó tisztában van vele, hogy a győztes kínálata valóban jobb volt az övénél, de bosszúból, vagy csak hogy borsot törjön másnak az orra alá, él a panasz benyújtásának lehetőségével, „megtáncoltatva” egy kicsit vetélytársát és a hivatalt is.
Ezekért a beadványokért – akár indokoltak, akár indokolatlanok – nem a Közbeszerzési Hivatal a felelős, hanem a hazai úgynevezett nemzeti sajátosság, jellem, karakter, ha úgy tetszik, emberi esendőség, de ragozhatom tovább: bűnre való hajlam, pénzéhség, korrupció, bosszúvágy, hatalomvágy…
Sajnos ezek a tulajdonságok nagyban befolyásolják az ország menetét, a közügyek intézését. Robert Fico pedig vegye tudomásul, hogy ha maga a kormány jár élen a felsorolt jellemzőkben, ne csodálkozzon, hogy az egyes emberek is alkalmazzák a legfelsőbb szinten érvényesített és „jól bevált” gyakorlatot.
A Közbeszerzési Hivatal működésének talán a második évében járt nálunk egy kanadai küldöttség. Tulajdonképpen látni akarták, miként veszi a kezdeti akadályokat a hivatal. Amikor megtudták, hány panaszt nyújtottak be a kivitelezők egy év leforgása alatt, nem akartak hinni a szemüknek és a fülüknek. Mi megkérdeztük, Kanadában mennyi a panaszok száma. Azt mondták, hogy három-négy. Ezt nem értettük. Hát találgattunk: naponta, hetente? Kiderült, hogy évente. Ettől aztán mi ájultunk el! De józanul megítélve a helyzetet arra a következtetésre jutottunk, hogy amilyen egy ország, olyan a kormánya, olyan a lakossága, és ebből következően olyan a működése – a közbeszerzést is beleértve.
