Kormányzás – változó széljárásban
A hét egyik híre, hogy Strasbourgban megkapta a bizalmat Ursula von der Leyen vezetésével az új Európai Bizottság. Különös, hogy egy-két biztos, például Várhelyi Olivér „csuklóztatása” ellenére ment minden, mint a karikacsapás az előre kijelölt menetrend szerint. Pontosabban az EB-elnök és a legerősebb, a néppárti frakció vezetőjének a megállapodása szerint. Csereüzlet: te adod nekem a szavazataidat, én meg a 26-ból 14 biztosi helyet adok a néppártnak. Így is lett, csakhogy a valós erőviszonyokat nem tükröző biztosi testület alakult. A harmadik legerősebb frakció, a Patrióták Európáért egyetlenegy biztosi helyet sem kapott.
De a parlament is fura összetételű lett. Olyannyira fura, hogy nem is tudom, hogyan fogja azt az Európai Uniót szolgálni, amely politikáját elutasította számos európai állampolgár. Vagyis, van egy parlament, amelyben finoman szólva a Bizottsággal köszönőviszonyban sem lévő képviselők is ülnek, különböző érdekekkel, nézetekkel.
A 720 fős Európai Parlamentben 188 képviselője van a jobbközép Európai Néppártnak, 136 a szocialistáknak és 77 a liberálisoknak. Ők adják a meggyőző, 420 fős többséget. Kérdés azonban, hogy az új EB miért csak 370 szavazatot kapott? Hova tűnt 50 „kormánypárti” szavazat? Nem minden néppárti és szocialista képviselő szavazta meg von der Leyen második Európai Bizottságát.
Nem lesz könnyű menet az Unió kormányzása, nagy valószínűséggel ad hoc koalíciókra lesz utalva a Bizottság. Ha lassítani akarja a zöldítési programot, vagy ahogy újabban fogalmaznak, tiszta gazdaságokat akar, s ha az ígéretéhez híven mérsékelni akarja a migrációt, a zöldekkel és a baloldallal kerül szembe. Ha pedig nem akarja elvenni a gazdák összes pénzét, ugyancsak rászorul az ellenzéki szavazatokra...
Hallottam a híradóban, hogy jövőre nagyon megugorhat a kávé és a kakaó ára. Egyrészt kevesebb termett, másrészt az EU olyan szabályozást akar bevezetni, amely tiltaná a behozatalukat, ha erdőirtáson termesztették. A javaslat nem ment át, a hármas koalíció nem működött. Pontosabban elhalasztották a javaslatot egy évvel, ami nagy felháborodást váltott ki a környezetvédők, a baloldal és a zöld- pártok körében, mert mint mondják, egy év alatt még nagyon sok hektár erdő eshet az európai fogyasztás növekedésének az áldozatául.
Az Európai Unió lett volna az első a világon, amely az erdők megmentése érdekében törvényt alkot. Egy év múlva várhatóan az is lesz, mert a világ többi része magasan tesz az erdőkre. Mint a klímavédelemre is, egyébként.
A termelőnek igazolnia kell majd, hogy minden egyes kakaóbab és kávészem eredete környezetbarát, nem egy frissen, vagy korábban kiirtott erdőterületről származik. De ki és hogyan fogja ezt ellenőrizni? Hol? Afrikában, vagy az európai kikötőkben? És főleg mennyibe fog ez kerülni az európai fogyasztónak? Egy év múlva megtudjuk, mert akkorra a törvényalkotónak ki kell dolgoznia a részleteket.
Mindketten németek, látják, hova vezetett az erőltetett zöldpolitika. Szerintem Németország talpra állítása is benne van kettejük dealjében, ami nekünk, közép-európaiaknak elemi érdeke. Az idevágó energiapolitikai és migrációs intézkedéseket azonban sikítva utasítja el a baloldal, vagyis von der Leyen koalíciós partnere. Kire számíthat? A konzervatívokra és a patriótákra. Vagyis, akkor most ki is kormányozza valójában az Európai Uniót?
Megjelent a Magyar7 2024/49. számában.
