Korčok beindult a Felvidéken, jön Érsekújvárba

Jellemző hozzáállás a részéről, hogy magyar nyelven semmilyen fórumon nem hirdette meg a január 10-ei találkozót Érsekújvárban, de még az online világban se. Előrevetítette ezzel azt, hogy amennyiben ő kerülne az államfői nyeregbe, miként viszonyulna hozzánk. Vagy esetleg arra gondolhatott Korčok, hogy mivel külügyminiszterként egyáltalán nem lopta be magát a magyarok szívébe, ezért nem érdemes időt pazarolni a megszólításukra, meghívásukra. Ennek ellenére biztos lesz jó pár magyar résztvevője a találkozónak, és március 23-án, az elnökválasztás első fordulójában szavazója is a „reszlovakizált” magyarok köréből ugyanúgy, mint tavaly szeptemberben a parlamenti választásokon a Progresszív Szlovákiának volt.  

Tudni illik, hogy Zuzana Čaputová nem méretteti meg magát újfent államfőként a választáokon. Búcsút kell intenünk tehát bájos mosolyának és látványos ruhakölteményeinek is, amelyekkel napi rendszerességgel kápráztatta el, hozta izgalomba a televízió képernyői előtt ülőket a TV híradók alatt.

Valószínűleg a vele gondolkodásban egyívású Korčoknak szeretné átadni a stafétabotot ugyanúgy, ahogy ő vette át annak idején Kiskától. Az amerikaiaknak és Brüsszelnek is igencsak tetsző lenne a Kiska-Čaputová-Korčok fémjelezte szlovák államfővonulat. Az általuk képviselt liberális eszmevilághoz igencsak közel állnak az LMBTQ-tézisek, így nem állna messze a valóságtól az a feltevés, hogy vajon ki lehetne Čaputovából, ha netán nemet szeretne váltani? A válasz: Korčok… De ez fordítva is igaz….

Jelen pillanatban Igor Korčok tűnik az elnökválasztáson a legesélyesebb indulónak a liberális oldalról, akinek hungarofóbiáját külügyminiszteri hivatalában töltött ideje alatt számos alkalommal megtapasztalta a felvidéki magyarság. Durván elutasította például a Felvidék szó használatát, képtelen volt megérteni, hogy számunkra többet jelent, mint Szlovákia, mert a szóban benne foglaltatik a szülőföldünk, az itt élő magyar emberek közössége, az anyanemzethez való tartozásunk és az elszakadásunk érzelmi összevarrása is mindenfajta irredenta vonzat nélkül. Ő ennek ellenére a kocsmai beszélgetések szintjére akarta korlátozni a Felvidék kifejezés használatát. Többek között megkérdőjelezte a felvidéki kulturális emlékek, történelmi helyek magyarországi pénzekből való felújítását, merthogy őt idézve: a szomszéd kertjében a fáskamra rendje vagy rendetlensége kizárólag a szomszéd dolga.

Felháborítónak tartotta, hogy a magyar állam jóvoltából magyar iskolák, templomok (amelyeket szlovák hívők is látogatnak) újulnak meg és magyar óvodák épülnek a Felvidéken. Külügyminiszterként tudni szeretett volna minden egyes Felvidékre érkező magyarországi támogatásról. Az Orbán-féle illiberális demokráciáról pedig kijelentette, hogy az ilyennek nincs helye a térségünkben.

Nem csoda tehát, hogy az ilyen fajta megnyilvánulások miatt Korčok nem olyan népszerű a magyarok körében, még annyira sem, mint a jelenleg még hivatali idejét töltő köztársasági elnök, akinek a bája és rendszeres fellépései sok magyar választót vonzottak magához.

De nem feltétlenül kell nekünk foglalkoznunk Korčokkal vagy akár Pellegrinivel se, hiszen van nekünk saját jelöltünk Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnökének személyében! A többi jelöltön marakodjon a többség! Esélytelen ugyan Forró a győzelemre, nem érett meg még erre a szlovák valóság, de miért ne mutatnánk meg a súlyunkat az országban, jó témákkal miért ne hívnánk fel magunkra a figyelmet a kampány során ország-világ előtt?

Két dologgal kell majd a kampányban megküzdenie Forrónak, az eluralkodó felvidéki magyar közönnyel és a magyarság liberális, nemzetietlen elhajlásával. Nem lesz könnyű! Nehéz ugyanis elképzelni, hogy Bugár Bélák, Sólymos Lászlók, Rigó Konrádok, Gál Gáborok vagy Simon Zsolték a Magyar Szövetség jelöltjére fognak szavazni az államfőválasztáson. A suszter maradni fog a kaptafánál, a vegyes érzelműek és gondolkodásúak fogyóban ugyan, de mégis hamarabb lesznek Korčok-szavazók, mint Forró-szimpatizánsok. És akkor ott vagyunk megint a fránya megosztottságnál.