Konszolidációnak csúfolt megszorítások
Tudtuk, hogy ez lesz a vége. Mindenki megfizeti az árát, ha úgy tetszik, megissza a levét. Csak valakik még inkább. Jézuskára kaptunk egy nem túl szép ajándékot állambácsitól. A hangzatosan lex konszolidációnak nevezett, sok pontból álló, az államnak plusz bevételt, nekünk plusz kiadásokat hozó intézkedéscsomagot. Kössük fel a gatyát, mert jön a feketeleves!
Nono, nono, Szlovákia! Ez így nem mehet tovább. Jött a jelzés Brüsszelből, de nem is kellett ahhoz közgazdásznak lenni, hogy az ember rájöjjön, rosszul áll a szénánk. Az a fránya államháztartás illeg-billeg, ingatag… Hogy mi vezetett ide? Sejtjük, hogy a sok elbaltázott lépés, ami az előző költekező kormány számlájára írható, meg ugyebár járvány is volt, háború is zajlik a szomszédban. Ezekkel biztos lehet magyarázni a békát, amit mindannyiunknak le kell nyelnünk, hogy az ország jobb gazdasági kondícióba kerüljön.
Ha nehezen, de még azt a békát is lenyelnénk, hogy az egészségbiztosítást az egyéni vállalkozók számára plusz 1 százalékkal emelik. Igaz, hogy pont azt a réteget sarcolják, amelyik nemigen engedheti meg magának, hogy beteg legyen. A tisztességes kisvállalkozók, akik közül sokan csak kényszerből lettek azok, becsületesen dolgoznak, de még így sem keresik halálra magukat. Nekik a havonta kötelezően elvezetendő minimális nyugdíj- és egészségbiztosításuk idén már több mint 300 euróra rúg. Nem volt az olyan régen, amikor ez az összeg nagyjából félhavi keresetnek felelt meg…
Ami viszont a legtöbbünknél kiveri a biztosítékot, mi több, egyenesen felháborító, hogy a hatalom ismét hozzá mert nyúlni a második nyugdíjpillérhez. 5,5 százalékról 4 százalékra csökkenti a takarékoskodás mértékét, miközben az eredeti terv szerint fokozatosan emelni kellett volna a spórolás mértékét. Ezzel rátette a kezét a jövendő nyugdíjasok pénzére, mi több, volt olyan gazdasági szakértő, aki kereken kimondta, elveszi a pénzüket, hogy a mostani nyugdíjasok havi járandóságát fizetni tudja. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az új kormány egy havi teljes nyugdíj kifizetését ígérte az időseknek – karácsonyi nyugdíj gyanánt.
Szomorú az a rövidlátás, az a tűzoltás, amit látunk. Kellenek a milliárdok, gyorsan össze kell szedni, miközben sehol sem olvasni létszámcsökkentésről, állami hivatalok és minisztériumok átszervezéséről. Merthogy a saját háza táján kellett volna kezdenie a politikai garnitúrának. Ott is megbújhatnak a milliók. A konszolidációs csomagban az van benne, hogy a közszférában dolgozók bérét ősztől nem valorizálják. Ettől is remélnek vagy 56 milliót. Hát akkor mennyit lehetne még spórolni másutt!
Szlovákiát százezer számra hagyják el, főleg a fiatalok. Külföldön keresnek és találnak boldogulást. Lassan nincs, aki dolgozzon, külföldről kell munkaerőt szerezni. Ha a szociális politikát, a nyugdíjrendszert nem rázzák gatyába, ha nincs biztató jövőkép, nem lehet itt tartani a fiatalokat. Akkor pedig jaj nekünk. Mert ahol nincsenek többgyermekes családok, nincs biztonságérzet, ahol nem lehet nyugodtan, félelmek nélkül várni az idős éveket, ott épeszű ember aligha akar tartósan élni.
