Ipolyszalka
2019. május 13., 11:36

Kishatárátkelős nosztalgia

Ipolyszalka és Letkés olyan, mint a két Komárom! Annyira összenőtt, hogy szinte szétválaszthatatlan. Sőt, ezt a két kis települést jóval kisebb folyó választja ketté, mint a Komáromokat. 

Mégis azt állították az Ipolyról Trianon idején, hogy nagyon is hajózható - pedig alig csónakázható alacsony vízálláskor -, és emiatt képes betölteni komoly határfolyami feladatot is. Így lett aztán az Ipolyból határfolyó, Ipolyszalkából és Letkesből határtelepülés - komoly államvédő, államőrző funkcióval.

De mit is kellett szétválasztania ennek a kis folyónak? Magyar embereket egymástól, mint sok más helyen is ezen a vidéken. Azt hitték naivan egyesek, hogy ha ott a nagyokosok meghúzzák a határt, egy csapásra "reszlovakizálódik" mindenki ezen az oldalon. Egy évszázad alatt se! Se nem szlovákosodott el, se nem vissza, mert nem is volt hova vissza, mivel soha nem volt szlovák az, amiről azt állították, hogy az! Ipolyszalka éppolyan magyar ma is, mint Letkés. Ezen az erőszakkal, mesterséges indokkal meghúzott határ sem volt képes változtatni egy fabatkányit se! 
 
Ma már csak a szembetűnő országnévtáblák, valamint az Ipoly-híd mögött, vagy ha odaátról nézzük, akkor előtte álló kis épület emlékeztet arra, hogy ott egykoron komoly kinézetű, egyenruhás, morcos vámosok és útlevelesek fészkeltek, akik télvíz idején még dühösebbek voltak, amikor hébe-hóba arra merészkedett egy gépkocsi, és ők kénytelenek voltak kint, a nagy hidegben elvégezni a nagy dolgukat. A sorompó aztán felemelkedhetett, mára meg teljesen eltűnt!

A kihasználatlanul maradt kis határépület pedig éppúgy az enyészet útjára lépett, mint Komáromban és egyéb határátkelő helyeken. A kitört ablakokon át belátni az egykori határrendészeti irodákba, az asztalokon egykoron fontos, beengedős bélyegzők hevernek, az álló fafogason odavetett útleveles válltáskák lógnak, amelyeket a vámőrök annak idején előre húztak a nyakukba, és az előkéjükön  lehetett  pecsételni az útlevelekbe. Használatuk után pedig flegmán visszacsapták a vállukra.

Az íróasztalfiókokban még ott lapulhatnak az egyszeri vámcédulák a régebbi időkből  (colné prehlásenie), amelyeket kötelező volt kitölteni, és legalább azt feltüntetni rajtuk az átkelésnél, hogy drogériai apróságok (drobnosti z drogérie). Gyanús volt, ha semmit se írtunk be, akkor jöhetett a nagy mustra. Itt-ott heverhetnek a fiókok rejtett rekeszeiben az ismerősöknek tartogatott 10-25-50 koronás (Kčss) okmánybélyeg is, amelyek nélkül hiteltelenek voltak a vámcédulák. 

Vajon kinek a tulajdonában lehetnek ma ezek az épületek? Belügy, vámügy, külügy, esetleg kitelepítésügy? Hogyan lehetne hasznosítani őket? Bemegyek mondjuk a belügyminisztériumba azzal a kéréssel, hogy szeretném megvenni vagy kibérelni az Ipolyszalka-Letkési határépületet, hogy ott retro romkocsmát nyissak egy szocialista emlékszobával?

Egykori finánc egyenruhás pincérek, pincérlányok szolgálnák ki a vendégeket, az étlapon barátságban megférne egymás szomszédságában a juhtúrós sztrapacska és kapustnica a Jókai balevessel és töltött káposztával. Az italapon az unicum-sör a borovicska-sörrel. Sofőröknek a bambi és jaffa mellett lenne már kofola is.

Az interaktív emlékszobában régi csehszlovák útlevelekbe mindenki pecsélhetne egyet, újratölthetné a "colnéját", kívánság szerint az egyenruhás teremőr-fináncok szétszednék az utazótáskákat, motozhatnak is esetleg. Ha a vendég úgy kívánja, akkor találnának is zokniba csavart faszappanokat és golyós rexona dezodorokat, persze megfelelő felárral.
 
És milyen sors vár a kis határfolyó düledező, rozsdamarta hídjára a határon? Igencsak felújításra szorul! No de ki újítsa fel? Melyik ország? Felét az egyik, felét a másik? Mindkét felét az eredeti tulaj? Egymásra várnak a szomszédállamok vagy az EU-ra? A rendszerváltást követően mióta az eszünket tudjuk minden évben aláírnak egy egyezményt egy új Ipoly-híd építéséről. Ha mindegyik projekt megvalósult volna, ma már egy széltében összefüggő hídmonstrum-együttes lehetne a két ország között, Miközben a meglévőt sem képesek gondozni...

Az viszont már jó, hogy a kishatár-átkelőhely már éjjel is átjárható...