Kialakuló barikádharc a beoltottak és beoltatlanok között

Ki lehet ezzel az eredménnyel elégedett? Senki se! A nyár végére beígért nyájimmunitás valószínűleg elmarad, a koronavírus delta variánsa viszont nem, már megérkezett Szlovákiába is, ugyanúgy, mint minden eddigi mutáns. A delta megjöttét nehezen lehetett volna kivédeni, de a nyájimmunitás elérése érdekében többet tehetettek volna az illetékesek.

Amikor Szlovákia még teljes erővel a tesztelésekre (tömeges, masszív, regionális, helyi) összpontosított, más országok már keresték azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül hozzá lehetett jutni az EU által biztosítottnál több vakcinához.

Különösen akkor vált ez fontossá, amikor akadozni kezdett az EU-s vakcinaellátás, a gyógyszergyártók képtelenek voltak a szerződésekben lekötött mennyiség előállítására.

Az okosabbak előrelátók voltak, és már decemberben leszerződtek a többi vakcinával egyenértékű orosz és kínai vakcinákra is, így folyamatosan, fennakadás nélkül tudtak oltani, nagy hangsúlyt fektetve a kellő tájékoztatásra a médiában, mindenhol. Miközben Szlovákia téli álmát aludta oltásügyben, a belpolitikai viszálykodás lemerítette a kormányerőket: miniszterelnökcsere, egészségügyiminiszter-csere, kormányválság.

Geopolitikai kérdést csináltak a vakcinafajtából is, a Szputnyik itt rostokolt hónapokig egy szlovákiai raktárban, különböző kifogásokkal hátráltatták a vele való oltás megkezdését, teljesen bizalmatlanná tették iránta a népet.

Ahelyett, hogy népszerűsítették volna, igyekeztek lejáratni, még az új egészségügyi miniszter is kijelentette, hogy ő bizony nem oltatná be magát ezzel a vakcinával. Lengvarský mellékvágányra helyezte, majd visszaküldte a Szputnyikot hazájába. Össze is ért a bajuszuk Matovičcsal, aki pártelnökként őt jelölte miniszternek, és oltási eredményeket vár tőle, amaz pedig keveselli a kampányra fordítható pénzeszközöket.

Érdekes felállás az is, hogy az egykori kormányfő hozatta be az országba a Szputnyikot, párttársa pedig visszaküldte. Mindenesetre mindketten jól mutatnak a tévében még mindig maszkban, társaikkal együtt. A Magyarországon jól bevált kínai Sinopharm-vakcina szóba se került Szlovákiában, maradtak tehát a Brüsszel által támogatott védőoltás-fajták és a lankadó oltási kedv, amelyet képtelenek felturbózni.

Sokkal hamarabb kellett volna bevonni az oltásba a házi orvosokat is, akikkel az emberek rendszeres és bizalmi kapcsolatban állnak.

Az akadozó oltási folyamatban pedig egyre látványosabban szembe fordítják a beoltottak táborát a beoltatlanokéval. A törésvonalat a szabadsággal kapcsolatos értelmezések képezik. A beoltás ellenzői a szabad döntésre hivatkozva utasítják el a vakcina minden fajtáját, és harcolnak egyrészt a védőoltás kötelezővé tétele ellen, másrészt a hátrányos megkülönböztetés és korlátozás ellen is.

A vakcinások pedig féltik a beoltás révén megszerzett jogaikat, megkárosítva érzik magukat például az eHranice rendszerrel, hogy külföldről hazatérve regisztrálniuk kell magukat, különben pénzbüntetéssel sújthatják őket még akkor is, ha rendelkeznek covidútlevéllel. Joggal tartanak attól is, hogy a nyájimmunitás elmaradása, illetve nehézkes kialakulása miatt hamarosan egy újabb lockdown vár rájuk, amely egyaránt fog vonatkozni a beoltottakra és beoltatlanokra is.

Megoldás? Az oltás kötelezővé tétele, kikényszerítése nem jelenthet napjainkban megoldást, hiába hivatkoznak arra, hogy egykoron ki kérdezett meg minket vagy szüleinket arról, akarunk-e különböző védőoltásokat.

Bejöttek az osztályba fehér köpenyben az egészségügyi nővérkék, lehúzták vagy felhúzták és szúrták. Nevetséges pénzügyi bónuszokkal, sorsjátékkal sem lendíthető előre az oltási kedv. Írta is a minap budapesti költőbarátom, hogy elkapkodtam az oltást, mert ő rábeszélt volna, és most 90 euróból tudnánk együtt gazdálkodni valamelyik sörözőben. Hogy a harmadiknál gondolkodjak el ezen…

Marad tehát a kampány és a meggyőzés. Csak ne úgy csinálják, mint a Szputnyik esetében…