Ki, kit győzött le és kit fog?
Az önkormányzati választások másnapján rögtön megjelentek a kárörvendő vészmadarak a Magyar Szövetség kudarcát, kimúlását hirdetve, mivel a négy évvel ezelőtti 54 helyett „csak” 37 képviselőt juttatott be a megyei közgyűlésekbe, és az önkormányzati választásokon is kevesebb polgármesteri tisztséget szerzett. Szerintük Szlovákia döntött, a Gubík László vezette Magyar Szövetség a választások vesztese. Aki csak ezt hallja, talán el is hiszi.
A győztesek pedig a függetlenek lettek, összesen 1 560 helyen lett független polgármester, ez a települések 53,57%-ának felel meg – derült ki az Állami Választási Bizottság vasárnapi jelentéséből. A legtöbb megválasztott önkormányzati képviselő szintén függetlenként indult, összesen 9 397 (46,38%). Lassan már akár pártot is alapíthatnak – a Függetlenek Pártját, illetve a Magyar Függetlenek Pártját (vagy előszedni a régi, Független Magyar Kezdeményezést). Annak ellenére, hogy a Magyar Szövetség gyengébb eredményt ért el a négy évvel ezelőttinél, összességében egy hosszú ideje parlamenten kívüli párttól a mostani eredmény megbecsülendő teljesítmény: az élbolyban, a dobogón végzett a magyar párt.
Nincs ok tehát a csalódottságra! A labdarúgásban sem lehet világbajnok minden négy évben ugyanaz a válogatott. Argentína négy éve világbajnok volt, idén meg kellett elégednie a dobogós helyezéssel, második lett.
Párton belül és főleg kívül sokan fognak most csámcsogni a gyengébb eredmény miatt, aminek az oka elsősorban abban keresendő, hogy az ellenzéki és kormánypárti pártok okulva az előző önkormányzati választásokból, tömörüléseket hoztak létre, jobban összefogtak, mint négy éve. Mi ezekből javarészt kimaradtunk, nehogy a jövőre esedékes parlamenti választások előtt szemünkre vessék ilyen vagy olyan jellegű elkötelezettségünket. Másrészt parlamenten kívüli pártként fontosnak tartjuk a saját politikai arculatunk építését. Elemzők szerint a Magyar Szövetség négy évvel ezelőtti rendkívül kedvező eredményének megismétlésére nem is volt reális esély, de elvárás sem.
A most elért eredmény közelebb áll a valósághoz, a tényleges társadalmi súlyunkhoz. Valljuk be, négy esztendeje kicsit túlnyertük magunkat, ami bizonyos értelemben el is kényelmesített minket. Sokan dőltek hátra a fotelukban, hogy ha megvan az önkormányzat, nincs is szükség a parlamentre. Pedig dehogy nincs!
Az igazi választási tragédiát viszont nem a 4 évvel ezelőtti eredménynél gyengébb szereplés jelenti, hanem a Felvidéken egyre inkább elterjedőben lévő szomszéd tehene effektus, az irigység és a közöny. Nem érdekel mások egyéni választási sikere! Ha nekem nem lesz jobb dolgom, másnak se legyen! Fontosabb, hogy ki ne legyen a vályú közelben, mint az, hogy ki legyen. Ezért érthetetlen módon tőlünk távolabb álló szlovák politikusokat, pártokat helyeznek inkább előnybe.
A 2009-et követő megosztottságunk máig is érezteti hatását. Azóta akár egy helyi választási versenyben is nagyon komoly indulatok jelenhetnek meg magyar és magyar között. Bugár egykori harcostársait nem a Magyar Szövetségben, hanem a Szövetség kudarcának örülni képes erőkben kell keresni. Most kissé kiszorítva érzik magukat, de ki érezheti magát előtérben a szlovák politikai ringben?
Az irigység, a kiszorítottság érzése pedig nem csak ellenszenvet, hanem sajnos közönyt is szülhet. Ezzel kell megbirkózni a parlamenti választások előtt, sokat beszélgetve szűk körben az emberekkel.
Számomra az igazi választási „dráma” szombaton Szímőn és Nagykaposon történt. Nagykaposon rendkívül szoros eredménnyel zárult a polgármester-választás. A közzétett eredmények szerint a függetlenként induló Petrikán Péter 1315 szavazatot szerzett, míg kihívója, a szintén független Balogh Attila 1314 voksot kapott. A különbség mindössze egyetlen szavazat volt a két legerősebb jelölt között. Azon is múlhatott, hogy valamelyik választónak halaszhatatlan dolga akadt, vagy lebetegedett, valamilyen okból kifolyólag nem volt képes eleget tenni választójogának. Petrikán így megőrizte polgármesteri tisztségét, amelyet 2006 óta tölt be, a hatodik ciklusát kezdheti meg a város élén. Balogh Attila a rendkívül szoros eredmény mellett a választás tisztaságával kapcsolatban aggályokat is megfogalmazott. Tehát még nem teljesen lezárt az ügy.
Szímőn pedig még teljesen nyitott a kérdés! A polgármesteri tisztségért hat jelölt indult. A Magyar Szövetség színeiben induló Bób János, jelenlegi polgármester és Döme Beatrix hivatalvezető egyaránt 387 szavazatot kapott. A községben 1 748 választópolgár szerepelt a névjegyzékben, közülük 1 069-en jelentek meg a szavazáson, így az önkormányzati részvétel 61,15 százalékos, tehát elég magas volt. Az 1 050 érvényes polgármesteri szavazólap döntetlen eredményt hozott a két jelölt között. Tegyük fel, ha csak egy valakit sikerült volna időben kicsalni a kocsmából, vagy ott marasztalni még egy körre, eldőlt volna a párharc. A központi választási bizottság ír ki a községben, addig viszont a hivatalában maradó polgármesternek és hivatalvezetőjének együtt kell dolgozniuk. Nem lesz könnyű a közös munka, figyelni fogják egymás minden lépését, ki kit szólít meg, kivel beszélget az utcán és a hivatalban, kit látogat meg. Izgalmas napok várhatók az új választásokig Szímőn, a fröccs fővárosában.
De visszatérve a szélesebb Felvidékre, nincs most idő sem az örömködésre, sem a sebnyalogatásra, legkésőbb jövő ősszel parlamenti választások lesznek Szlovákiában. A tanulság viszont levonható.
Gubík szerint partnerekben kell gondolkodni a parlamenti választások előtt! Ez biztosan így van, mert fogytán vagyunk, a kárörvendők száma viszont nem csökken.
