2019. október 30., 08:21

Kevés lehetőségünk maradt

Könyörtelenül közeledik az az időpont, amikor a 2020-as parlamenti választásokra, amelyek feltehetően február végén lesznek, le kell adni a képviselőjelöltek listáit. Nagyjából tehát egy hónap múlva tudni fogjuk, milyen lesz a választék...

kezfogas
Fotó: pixabay.com

Különösen kíváncsian várom az addig még rendelkezésre álló idő alatti tárgyalásokat, főképpen  a szlovákiai magyarokat és pártjaikat-mozgalmaikat illetően.

Nem áll jól a szénánk mostanában. Senkinek sem. Az MKP-nak sem – mert nincs a parlamentben már néhány választási időszak óta. Pártpreferenciái valahol csak 3-4% körül mozognak annak ellenére, hogy regionálisan a legerősebb és struktúráiban kiépített pártot alkot, amit parlamenti szinten nem tudott kihasználni.

A Most-Híd-nak sem rózsás a helyzete, dőlnek ki a csontvázak Kočner körül. Amellől az ember mellől, akivel a Maldív-szigeteken Bugár Béla – és mint pár nappal ezelőtt kitudódott – Czucz István is tárgyalt, mert „véletlenül“ ott volt. A kérdés csak az, ki fizette az egész „kirándulást“, mert nem valószínű, hogy kollektív napozás és pálmalevél-árnyék miatt mentek oda. Meg aztán hol van a biztosíték, hogy csak hárman voltak ott.

A Most-Hídnak nem tett jót az elbaltázott himnusztörvény, a Jakab körül kialakult „diplomás“ botrány és nem segített a minap Jakab által megszavazott 50 napos választási moratórium sem (ezzel mintha egy Isten háta mögötti afrikai országgá váltunk volna). A közvélemény-kutatások nekik is hasonló, 3-4 % körüli indexeket jósolnak.

A Magyar Fórum (MF) lényegesen kisebb fajsúlyú, valahol 1 % alatt van számontartva. Elnöke az a Simon Zsolt, aki már a harmadik pártját váltja (MKP – Most-Híd – MF). Ezért nem egészen hiteles a sajtóban megjelent moralizálása.

Az MKDSZ és tagsága elfér egy kávéházban. Mint a Hold a Föld körül, úgy kering az MKDSZ a Most-Híd körüli erőtérben. Kell ez a Most-Hídnak, mert a szlovákiai magyarság többsége a keresztény kultúrkörbe valónak tartja magát. Nem vallásilag, hanem filozófiailag, kulturálisan és kisebbségi szinten is. Hogyan állna a Most-Híd (keresztény) elnöke a választói elé egy maffiózó kormánykoalíció tagjaként? Jó szándékukat nem lehet kétségbe vonni, hiszen tényleges pártmunkájuk, amit érezni is lehetne, elenyésző. Preferenciáik mélyen 1 % alatt vannak.

A múlt héten bejegyzett Összefogás, amely választási párt akart lenni, még országos szinten mérhetetlen, talán csak a szlovákiai magyarság tud róluk ezt-azt.

Szimpatikusan felkínálták listájukat, hogy legyen rajta mind az öt párt és a civil szervezetek képviselőjelöltjei. Még nagyon új a kezdeményezés ahhoz, hogy sommás véleményt lehessen róluk mondani. Remélhetőleg az alakuló kongresszuson valamiféle választási programmal előjönnek.

Nem kell ahhoz sem jósnak, sem nagy statisztikusnak lenni, hogy kimondhassuk: a fenti öt párt, ha egyedül indul a választásokon, pakolhat! Nem jutnak parlamenti képviselethez! Pedig a szélsőjobb és a nacionalizmus erősödése, valamint az elburjánzott maffiózós korrupció miatt is igencsak szükség lenne a magyar ügyeket hitelesen kezelő kisebbségi magyar parlamenti képviselőkre.

Az elmúlt hetek sikertelen tárgyalásának alapvető okai e sorok írója szerint főleg a Bugár-Csáky féle, szinte már ősi ellenségeskedésben kereshetők. Persze van más is, például ki meri felvállalni a Smer-t a választások után? Legalább ekkora akadály Bugár Béla egója, aminél már csak a világegyetem nagyobb. A Markíza televízióban Bugár Béla kijelentette: ha tudta volna, hogy ilyen a Smer, nem mentek volna koalícióba.

E sorok írójának a fentiek konstatálása után nem nagyon érthető, hogy miért akar egy-kettő-három ember dönteni a szlovákiai magyarság politikai sorsáról és képviseletéről. Hol van a nemzetük iránti alázat, kompromisszumkészség és áldozathozatal?

Pedig  ezek nélkül lehetetlen a célok elérése. A parlamenti képviselet csak eszköz, a célok máshol vannak, amiket a körülbelül félmilliós magyarságnak kellene meghatároznia politikai, kulturális, iskolaügyi és más civil szervezetek szintjén. Nem elfogadható, hogy olyanok döntsenek helyettünk, akik megszokták a hatalmat és a nép hajbókolását meg a maffiózós tutyimutyit. Elég volt!

Megoldás lehetne például az is, hogy az Összefogásból ötpárti egyezség alapján alázatosan csinálnak egy választási pártot (akár átnevezéssel is), például harmadolják a mandátumokat (50 MKP, 50 Most-Híd, 50 MKDSZ + MF + Összefogás + nemzetiségiek), amely nagyjából tükrözné a mért preferenciákat. A pártelnökök pedig vonuljanak pereputtyostul a lista végére.

A kompromittálódottaknak pedig nincs helyük a listán!

Ha ezek után netán valakiből a lista 148., 149., illetve a 150 helyéről parlamenti képviselőt csinálnak a választók, akkor sincs semmi tragédia, mert ez volt a népakarat – van-e ettől magasabb formája a demokráciának?

Főleg egy nemzeti kisebbség esetében.

Megosztás
Címkék