Két út áll előttem...
...melyiken induljak? Ki ne ismerné ennek a népszerű lassú csárdásnak a szövegét? Az Egyesült Államokban azonban nem tették fel a kérdést, mert a feszültségek a társadalom pusztulásába vezető utak közül bizony jó néhányat megnyitottak. Most elégedjünk meg két nagyon „fontos“ út laza vizsgálatával.
Kezdetnek néhány tény:
A napokban jött a hír, hogy Antwerpenben a kikötőben 110 tonna (értsd: ez kb. 110 000 000 adag) kokaint találtak és foglaltak le. Rögtön eszembe jutott, hogy mennyi lehet az, amit nem találtak meg. Másutt olvasom, hogy az új kábítószer - a fentanil - csak tavaly az USA-ban 108 ezer ember halálát okozta.
Tíz év alatt a fentanil több halottat produkált, mint a Vietnamban, Afganisztánban és Irakban elhunyt összes amerikai katona. Manapság naponta 300-an halnak meg a túladagolásban.
Az új szintetikus drog előállítása sokkal olcsóbb lett, és többszörös hasznot hoz a terjesztőinek, nagyjából húszszorosa a heroinból származó haszonnak. Már 100 %-os túladagolása is halált okozhat. Könnyen álcázható vitaminkészítménynek, mert ízfokozókkal, cukorral, stb. keverve lehet előállítani. Már por alakban egy kevés belélegzett fentanil is súlyos eszméletlenséget okozhat. Egy tabletta elfogyasztása is függőséget okozhat, főleg a fiatalabb generációknál...
Most van 60 éve, hogy Lyndon B. Johnson amerikai alelnök (majd Kennedy halála után az USA elnöke) meghirdette a Great Society-programot, amit egyszerűen „nagyszerű társadalomnak“ fordíthatnánk. Bevetve a Nemzeti Gárdát is, kényszerítették a fehér gyerekeket a fekete iskolákba és fordítva. Az ellenreakciók nem maradtak el, főleg a fehérek tiltakoztak, sokszor erőszakba menő módon. A hatóságnak nem tetsző magánnyilatkozatokat is büntették. Mára Chicago zömmel feketék által lakott gettója háborús övezet maradt, de így van ez Los Angelesben, Detriotban és más nagyvárosokban is. A kísérlet kérdése egyszerű volt: beolvasztható-e a főleg Afrikából betelepült, vagy inkább „betelepített“ fekete lakosság a fehér népességbe és fordítva. Homogenizálni akarták az amerikai társadalmat. A kísérlet kudarcba fulladt. Kiderült, hogy csak egy szűk réteget lehetett beolvasztani, képviselőik mindig magasabb képzettséggel rendelkeznek, mint a alkalmazkodni, beolvadni nem tudó fekete lakosság túlnyomó része.
Eközben például sok kínai meg indiai lett amerikai polgár, akikkel ilyen gondok nincsenek vagy csak néhány esetben van kisebb probléma.
E sorok írója által Amerika-szakértőnek tartott Gazdag István egyik értekezésében nagyon pontosan fogalmaz: „...az alapvető probléma az, hogy az amerikai feketék kultúrája egy kriminogén káosz, ők azonban nem akarják megreformálni, és elvárják, hogy a nem feketék tolerálják az erőszakot és a civilizálatlanságot. Összeférhetetlenek más rasszokkal, nem mások állítólagos rasszizmusa, hanem a „mások” (vagyis a nem feketék) iránti feneketlen gyűlöletük és irigységük miatt.“
Nos, ez az a két legszélesebb út, amelyet az USA kiválasztott a többi gyilkos út közül. Az újmarxista kaszt mindent a fehér rasszizmussal magyaráz és elindított egy újabb „kísérletet“ – a „woke-izmust“ (valamiféle felébredésnek lehetne csak fordítani) – amely hivatott lenne enyhíteni a társadalmi feszültséget mindkét úton, mert a jelek azt mutatják, hogy Amerika egy faji robbanás és egy soha nem tapasztalt kábítószer-korszak előtt áll. Ez a két hatás magában is elég lenne, hogy a nagy amerikai álmot a padlóra küldje.
A woke-izmust az állam megtűri, néha támogatja is. Ez egy olyan hadműveletet, amelynek végén ott van már a kemény fehér-fekete tömeges ellentét, a hanyatló gazdaság és a rohamos gyorsasággal növekvő kábítószer-fogyasztás.
Néhányan a (fehér) neoliberális és újmarxista körökből még támogatják is a feszültségkeltőket, ha máshogyan nem, akkor pl. a BLM-mozgalom felkarolásával és a gender istenítésével, ami csak újabb feszültséget hozhat a társadalomba.
