Két Magyarország?
Jövő tavasszal Magyarországon tartják meg a jobboldal világkonferenciáját. Egész pontosan a Conservative Political Action Conference (CPAC) nevű, az Egyesült Államok konzervatívjainak legfontosabb politikai rendezvényét. Mondhatni, ez az amerikai republikánusok seregszemléje, de ennél sokkal több, méltán tarthatjuk világraszóló eseménynek. Ennek ad jövő tavasszal otthont Budapest. Ráadásul úgy, hogy ezt a konferenciát mindössze négyszer tartották az USA-n kívül, egy-egy alkalommal Japánban, Dél-Koreában, Brazíliában és Ausztráliában. Vagyis Budapest lesz az első európai helyszín.
Hogy miért éppen Budapest? Dan Schneider, az American Conservative Union ügyvezető igazgatója szerint Magyarország azért lesz kiváló helyszín, mert „itt nem csupán őrzik a múltat, de új dolgokat is kipróbálnak”. Az ACU igazgatója a múlt héten azt is elárulta, hogy több ország is jelentkezett a következő, Amerikán kívül szervezett rendezői helyszínnek. „A konzervatív unió azonban Magyarországon látja biztosítottnak és hitelesnek azokat az értékeket, amelyeket maguk is képviselnek és üzenetként szeretnének tolmácsolni a világnak.”
A feledékenyebb olvasóknak idézzük fel, hogy a múlt héten szintén Budapesten rendezték meg – immár negyedik alkalommal – azt a demográfiai konferenciát, amelyen részt vett a szerb elnök, a szlovén, a cseh, a szlovák miniszterelnök, Mike Pence volt amerikai alelnök és a boszniai államelnökség tagja mellett számtalan tudós, kutató, egyházi vezető. Az összes résztvevőn kívül vagy hetven előadó. Hogy az eucharisztikus kongresszust már ne is említsük, amelyet a pápa is megtisztelt a jelenlétével, s amelyet több mint egymilliárd keresztény láthatott világszerte.
A vak is láthatja, hogy Budapest – dacára jelenlegi, inkább alkalmatlankodó, mint rátermett főpolgármestere ténykedésének – pezsgő életet él, köszönhetően a konzervatív kormány tízéves erőfeszítéseinek és eredményeinek.
Másképp fogalmazva: az elmúlt évek hazai eseményei azt mutatják, hogy Magyarország a konzervatív ellenforradalom egyik motorja. Ezt Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója mondta, de szerintem helyénvalóbb a forradalom kifejezés. Nem fegyveres, nem melldöngető, de tartalommal teli és jövőbe mutató forradalom, amely megmutatja a világnak, hogyan kell dolgozni az európai konzervatív értékrend védelméért, a normális világ fenntarthatóságáért.
Magyar ember szinte már fel sem kapja a fejét a fenti híreken, hiszen megszokhatta, hogy Orbán Viktor kormánya akkora tekintélyre tett szert a világon, amilyenre talán egy évszázada nem volt példa. Fontos ezt hangsúlyozni és a jövő tavaszig többször elismételni, mert az újmarxista, liberális mainstream erők szerint Magyarországon diktatúra van. Orbán autoriter kormányzást folytat, lábbal tiporja az emberi jogokat, megfojtotta a baloldali sajtót (írja a baloldali sajtó), és miközben fejőstehénnek tekinti az Európai Uniót, ellopja a magyar adófizetők pénzét. Már csak az a kérdés, hogy a fenébe jutott mindenre forrás, ha minden el lett lopva? Hogyan imbolyoghat a csőd szélén az ország (ahogy ők állítják), amikor soha nem tapasztalt mértékű a fejlődés?
Ezek szerint két Magyarország létezik. Van egy valós, kézzelfogható, amely az Európai Unióban egyedüliként (támogatás helyett támadások kereszttüzében) állja a sarat a migránstömegekkel szemben, gazdasága az Unión belül átlagon felül teljesít, védi a kereszténységet és a nemzetállami érdeket, a normális, klasszikus családot, s mindennek fejében az Unió állandóan azon töri a fejét, hogyan büntesse meg ezért. És van egy másik Magyarország, amely valahol a liberálisok tudatködös, szivárványos álmaiban lebeg, ahol mindenki azt csinál, amit akar. Ahol káosz van és idegen uralom. Ahonnan könyörgő leveleket kell írni az amerikai elnöknek, hogy ha kell, térdre vetjük magunkat, és boldogan szolgáljuk az idegen érdekeket. Mert ezt kívánja a progresszív, a szakadék felé haladó, a szobordöntögető toleráns, a fehérgyűlölő másságtisztelő euroatlanti liberális világ.
Az euroatlanti, nyugati, bárminek nevezhető civilizált országok népei természetesen nem élnek tudathasadásban (bár egyre közelebb kerülnek hozzá), és a társadalmak sem kétpólusúak.
Ez így is lenne normális, ha balliberális úrhatnámék nem hinnék azt, hogy ők a világ közepe, és ami rajtuk kívül van, az szélsőjobb, fasiszta és náci. Ezért ajánljuk a szíves figyelmükbe: nemcsak baloldali és liberális világ létezik, s az ő eszmeiségük egyre inkább a periféria felé sodródik.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39-es számában.
