Keretszámok „fogságában”?
Az utóbbi napokban tele van a közösségi média azzal, hogy milyen sok kilencedikes diák nem került be a kiválasztott gimnázium(ok)ba a csallóközi régióban. Elsősorban elégedetlen szülők mondanak véleményt. Felháborodásuk érthető, mindenki a legjobbat akarja gyermekének, de megnyugtatásukra annyit el kell mondani, hogy a középiskolai felvételi nem kívánságműsor. Nem kerülhet be minden diák abba az iskolába, ahova szeretne. De mindenkinek jut hely. Valamelyik szakközépiskolában.
Ez így volt mindig is, amikor még jóval nagyobb diáklétszámmal működtek iskoláink. Voltak idők, amikor a gimnáziumi felvételit jobbára csak az egyes-kettes, kitűnő vagy kitüntetett tanulók célozhatták meg. Másoknak esélyük sem igen volt a bejutásra. S a felvételizők közül se mindenkit vettek fel. És ez egyáltalán nem volt szégyen… Érdekes módon azonban a kitűnő tanulók közül akkor is elég sokan jelentkeztek szakközépiskolába. S talán mondanom sem kell, hogy tehetségük ott sem veszett el, rengetegen egyetemi diplomát is szereztek, állatorvosok, mérnökök lettek.
Szóval nem ördögtől való és nem tragédia, ha szakközépiskolát végez valaki. Leérettségizik, kap egy szakmát és még ott a lehetőség, hogy továbbtanuljon. Azt csak úgy mellesleg fűzöm hozzá, az állam jó néhány éve már, nem is titkoltan, a szakképzésre erősít rá. Divatos szóhasználattal élve, a szakközépiskolákat és a hiányszakmákat „nyomatja”. A gimnáziumba felvehető diákok számát pedig korlátozzák.
Persze ez nem véletlen. A munkaerőpiacnak hadba állítható szakemberekre van szüksége. Az már más tészta, hogy ez a célkitűzés nemigen teljesül, hiszen a szakközépiskolás diákok nagy hányada is egyetemen tanul tovább.
Sokan nehezményezik a kommentelők közül, hogy miért nem nyitnak újabb első osztályokat a gimnáziumok, ha egyszer túljelentkezés van. Nos, ez közel sem annyira egyszerű, mint sokan képzelik.
Először is hely kell hozzá. Valahol már eleve ez sem adott, nincs hely még egy első osztálynak. Meg aztán itt vannak azok a fránya keretszámok, amihez lényegében kötelező tartani magukat az iskoláknak. Ad hoc pedig már elég nehéz lépni, mivel egy évvel előre kell benyújtani az igényeket arra vonatkozóan, hogy egy-egy iskola hány diákot szeretne felvenni. Ebből a számból aztán többnyire mindig lefarag a minisztérium. Szóval elég nehéz egy évre előrelátni, hogy hány jelentkező lesz egy-egy gimnáziumba. A plusz osztályok nyitása tehát közel sem olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Az idei „zavarodottságban” valószínűleg szerepet játszik az elektronikus jelentkezés is, amely teljesítmény alapján rangsorolta a diákokat. Ennek kellene garantálnia azt, hogy a valóban legjobban rátermettebbek kerüljenek be a gimnáziumokba, melyek elsődleges célja az egyetemi oktatásra való felkészítés. Lehet, hogy ez most elsőre nem sikerült tökéletesen, de hát, amit nem tesztelnek, azt menet közben kell javítani.
A közeli napokban pótfelvételikre kerül sor azokban a szakközépiskolákban és gimnáziumokban, ahol még vannak szabad helyek. Ide mehet az a vélhetően néhány száz magyar kilencedikes is, aki nem jutott be a kiválasztott iskolákba.
Helye tehát mindenkinek lesz, még ha nem is pontosan az, amit megálmodott. Ám ez ne szegje kedvüket, mert „szakközépből” is meg lehet célozni az egyetemet.
De jó lenne 10-15 év múlva is hasonló témában cikket írni! Félő azonban, hogy addigra inkább már a meglévő osztályok feltöltése fog komoly fejtörést okozni. Olyan mély demográfiai hullámvölgyben van az ország és azon belül magyar közösségünk is.
