Karnevál után
Vége a bulinak. „Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények.” Vagy mégsem? Jönnek a dolgos hétköznapok, vagy folytatódik a kampányüzemmód, a fenyegetőzés, minden felforgatása? A bosszú? Nagyon nehéz lesz a búnak eresztett fejeknek újból felemelkedni, és a feltüzelt rendszerbontóknak lehiggadni. A bűnbakkeresés és a szerecsenmosdatás éppoly viszolyogtató lenne, mint azok tapsikolása, akik most mindent legázolnának, ami nem az ő ízlésük szerint való. Tőlük tizenhat év mehet a levesbe. Vagy mégsem?
Magyar Péter legalábbis azt ígérte, hogy fontosnak tartja a nemzetpolitikát, még ha a határon túli többség nem is őrá szavazott. Legfeljebb az ingyenélőket tolná a partvonalon túlra. Valljuk be, akad belőlük néhány. Nekik is „köszönhető”, hogy a többség ellene fordult a másfél évtizedes nemzetépítésnek, és a fürdővízzel kiloccsantotta a gyermeket is.
Ám a kardinális kérdés mégis az lesz, hogy mennyire marad szuverén ország Magyarország, mert ha az óriási felhatalmazással felálló új kormány a fontos kérdésekben enged, annak visszafordíthatatlan következményei lesznek.
Kérdés, mennyire bírja majd Magyar Péter a terhelést? Beadja-e a derekát Von der Leyennek, Aaki hovatovább úgy osztogatja a parancsokat, mintha XIV. Lajos vagy Bonaparte Napóleon reinkarnációja lenne. Pedig valójában egy senki által meg nem választott főhivatalnok, akinek a közel félmilliárd európai lakost kellene szolgálnia, és nem dirigálnia őket. Pláne nem egy nagy világégés felé terelgetni. Megmarad-e Magyarország magyar országnak, vagy beáll a nyájba? Azok számára, akik vigyorogva huhogják, hogy „na ugye, nincs is háború, csak Orbán találta ki”, szomorú hír, hogy a háború tovább tart a két keresztény nép között, és a nyugati vezetők többsége (vagy gyávaságból, vagy mert korrumpáltak) a béke helyett fontosabbnak tartja a fegyvergyárosok profitját, és háborúra készül. Az pedig nem szokott két nap alatt kitörni.
S még egy rossz hír a kritikátlanul tapsikolóknak: Brüsszel számára nem Orbán Viktor vagy Magyar Péter az érdekes, hanem az a cél, hogy Magyarországnak megroppantsák a gerincét, és beépíthessék a birodalomépítési terveikbe.
Adódik a párhuzam. 1848 márciusában a magyar forradalmi ifjúság 12 pontban fogalmazta meg a hatalomnak, mit kíván a magyar nemzet. Most fordult a kocka. 2026 áprilisában Brüsszel 27 pontban üzent, mit kíván a forradalmi, újmarxista, balliberális, Európát a szakadék felé navigáló uniós vezetés. Mit mondjak, elég nagy különbség.
Ugyanakkor jelzésértékű, vagy inkább kortünet, hogy a „forradalmi ifjúság” egyik hangadója, az isten tudja, honnan szalajtott, magát magyar Jean d´ Arcnak képzelő Lili (mesterségének címere: véleményvezér, bármit is takar a fogalom) már beszólt a miniszterelnök-jelöltnek, hogy ki ne legyen miniszter. Mintha Magyar Péter nem kapott volna óriási felhatalmazást. Lili szerint ugyanis a Tisza éppen a fiataloknak köszönheti a kétharmados eredményt. Szegény Magyar Péter! Meggyűlik még a baja az önjelölt mozgalmárokkal, akik azt hiszik, hogy a demokráciában az utca vezeti az országot! Az óbaloldal elment a süllyesztőbe, de az újbaloldal, az ifjú liberálisok serege ott tipródik, csodára várva a kapu előtt. S ha valami nem fog tetszeni, döngetni kezdi a kaput. A határon túli magyarok vegzálásával pedig legfeljebb oda lehet jutni, ahová Dobrev asszony: a süllyesztőbe.
Egyelőre mindenki azt próbálja sugalmazni, hogy a választásokon győzött a magyar demokrácia, ami formailag igaz is, de tudjuk, hogy a demokrácia törékeny, mint a legfinomabb kristály. Nagy tanulság, hogy az emberek hálátlanok, könnyen lépre csalhatók és gyorsan felejtenek. Ennek kapcsán az is eszünkbe juthat, hogyan törölték el a romániai elnökválasztás eredményét olyan nevetséges indokkal, hogy a TikTok befolyásolta. A Magyarországon egyeduralkodó Meta tulajdonosai úgy látszik, mindent megengedhetnek maguknak. Például kivonják a forgalomból a harmadik (Mi Hazánk) parlamentbe jutott párt elnökét. Úgyhogy a globális demokrácia mint olyan, elég rossz állapotban van.
Persze, várjuk meg a kormányalakítást, a programot, amelyből csak szlogeneket ismerünk, és próbáljuk meg elhinni, hogy a puding próbája az evés. Bár ehhez a mondáshoz nem szokták hozzátenni, hogy a desszert előtt több fogást tálalnak, és utána még jöhet a feketeleves is.
