Kadirov Moszkvában
Szent elhatározásom volt, hogy bármiről, de nem az orosz–ukrán (pontosabban USA–Oroszország) szembenállásról fogok írni, hiszen hetek óta ezzel van tele a világsajtó. Mindenki azt latolgatja, lesz-e háború, s ha igen, ki kezdi majd, sőt, az egyik neves sajtóiroda már ki is adta hírt, hogy Moszkva megtámadta Ukrajnát…
Aztán leszedték a hírt a netről. Putyin Orbánnal, majd a kínai elnökkel tárgyalt, hamarosan megy hozzá a német kancellár, a brit kormányfő, a francia elnökkel meg folyamatos a párbeszéd. Csakhogy Putyin meg az oroszok mégsem maradhatnak ki eheti külpolitikai jegyzetünkből, mert az orosz elnököt felkereste Moszkvában Ramzan Kadirov hadúr is, Csecsenföld első számú vezetője. Ami csak véletlenül derült ki, s ha már kiderült kénytelen-kelletlen a Kreml is elismerte a megbeszélés tényét. De hogy azon a semmitmondó „szociális és gazdasági fejlesztési kérdések” mellett szóba került-e egy elüldözött család halálos megfenyegetése, nem erősítették meg. Viszont én azt gondolom, hogy igen.
Putyin ebben a nagyon feszült nemzetközi helyzetben biztos, hogy nem akar egy újabb csecsen háborút.
De miért is hadúr Ramzan Kadirov? És miért menekült el Csecsenföldről egy volt bíró családja? Oroszország két háborút is vívott a muszlimok lakta Csecsenfölddel, az elsőt a kilencvenes évek közepén Jelcin elnök vezetése alatt, majd a második idején már Vlagyimir Putyin volt már Oroszország feje, és éppen a csecsen terrorizmus elleni kemény fellépése repítette az elnöki páholyba. Dudajev, Maszhadov, Baszajev, emlékeznek ezekre a nevekre? Hozzájuk köthető az a terrorhullám, amilyenre sem előtte, sem utána nem volt példa. A csecsenek házakat robbantottak fel, több száz halott egyszerre, egy helyen, vagy 2002-ben egy színházban 90 túsz halálával ért véget a dráma. Beszlan. Ma is összeszorul a szívem, ha arra a szörnyű tanévkezdésre gondolok. 2004. szeptember elsején főként csecsen terroristák rontottak rá Észak-Oszétia Beszlan városának egyik iskolájára. 1100 túszt ejtettek, köztük mintegy 700 gyereket. A háromnapos túszdráma 300 ember halálával ért véget.
Baszajev vezetésével ekkor már a második csecsen háború befejezését akarták kikényszeríteni a szeparatisták, mert megszűnt a nemzetközi támogatásuk.
Az arab világból érkező iszlám milíciák, zsoldosok elfogytak, elzárultak a pénzcsapok, a Nyugat és az Egyesült Államok ekkor már nem beszélt „a szabadságukért küzdő csecsenekről”. Kijózanította őket 2001. szeptember 11. A szörnyű amerikai terrorhullám után Putyin azt mondta, nos, most saját bőrén, saját országában tapasztalja meg Amerika, mi az a terrorizmus, amivel Oroszország évek óta küzd. Ekkor kapott Putyin gyakorlatilag szabad kezet a nemzetközi közösségtől a csecsenek ellen, s ezt a küzdelmet a nemzetközi terrorizmus elleni harcnak nyilvánította ifjabb Bush elnök. És Putyin elérte, hogy rend legyen Csecsenföldön, ennek letéteményese pedig Ramzan Kadirov, akinek körülbelül azt mondhatta, hogy azt csinálsz az országodban (amely Oroszország része), amit akarsz, de rend legyen, és vége a robbantásoknak.
És ez nagyjából így is volt, ám most kimerészkedtek barlangjukból a csecsenek és Oroszország területéről elhurcolták Szajdi Jangulbajev volt bíró feleségét.
Túszként tartják fogva, ami már nem nagyon fér bele a Putyin–Kadirov egyezségbe. Annál is inkább, hogy a Kadirov rendszerét bíráló család valamennyi tagját, illetve az erről tudósító újságírónőt is megfenyegették… Szóval, Kadirov most vasalni ment Moszkvába. Ez azt bizonyítja, hogy nem ő van lovon, de azt is, hogy nem fél. Sőt, azt is látja, hogy Putyin elnököt most nagyon sok irányból rángatják, ezért biztos, hogy nem akar egy harmadik csecsen háborút. De mit akar vajon Kadirov, és a mögötte álló erők? Mert biztos, hogy állnak mögötte.
Megjelent a Magyar7 2022/6. számában.
