2022. június 3., 18:28

Jövőt meghatározó kisebbségi kérdések

A megoldatlan kisebbségi kérdések megnehezítik egyes országok EU- és NATO-csatlakozását. Törökország blokkolja a finnek és a svédek csatlakozását a katonai szövetséghez, Bulgária pedig nem engedi be az unióba Észak-Macedóniát.

zászlók
Fotó: Pixabay

Finnországnak és Svédországnak egyetlen európai NATO-szövetségessel sincs gondja, számíthat igen szavazatukra, ám a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökörszág kifogást emelt.

A mondat első fele jó hír, mert legalább ebben a kérdésben egységes álláspontra tudtak jutni a tagországok, de hogyan, mivel puhíthatnák meg a skandináv államok Ankarát?

Recep Tayyip Erdogan, Törökország elnöke azzal vádolja a két országot, hogy terroristáknak ad otthont. A törökök a Kurd Munkáspártra (PKK), illetve Fethullah Gülen követőire gondolnak. Törökország számára ez a legérzékenyebb téma, a kurd kisebbség függetlenségi harcának a támogatása, ezért mindent megtesznek azért, hogy a Törökországban (is) élő, mintegy 25 millió fős kisebbséggel senki ne foglalkozzon. Az ország határai sérthetetlenek és megváltozhatatlanok, Kurdisztán pedig nem jöhet létre, érvelnek a törökök. Érthetőek a törökök félelmei, különösen abból a megfontolásból, hogy a történelem során többször is háborúzott a területeiért? Ugyanakkor fel kell tenni a kérdést, hogy a svédek és a finnek valóban szélsőséges csoportokat támogatnak? Egyáltalán mi érdekük származna ebből?

A svéd kormány elítélte és cáfolta Erdogan kijelentéseit. Az északi ország külügyminisztere, Ann Linde szándékos félretájékoztatásnak minősítette a török álláspontot, és megerősítette, országa még a nyolcvanas években elítélte a szélsőséges csoportokat.

Márpedig ha így van, akkor hogyan lehet, hogy az Ankara által benyújtott „kurd terroristák” kiadatására vonatkozó kérelmet figyelmen kívül hagyta Stockholm és Helsinki, tette fel a kérdést a török elnök. Külügyminisztere szerint a törökök nagy többsége ellenzi a két skandináv ország NATO-tagságát, és azt várják az ankarai kormánytól, hogy ezt akadályozza meg.

A finn államfő, Sauli Niinisto úgy nyilatkozott, konstruktív megbeszélések kellenek, és akkor Törökország változtathat az álláspontján. Most az európai NATO-tagok abban bíznak, hogy megtalálják és ki is tudják fizetni a két skandináv állam sima NATO-csatlakozásának török árát.

De vajon mi lesz az ára annak, hogy Bulgária ne akadályozza Észak-Macedónia uniós csatlakozását? A nemzeti kisebbségek megoldatlan helyzete Bulgária és Észak-Macedónia kapcsolatait is aláássa.

Észak-Macedóniában jelentős bolgár kisebbség él, állítja Szófia, ezzel szemben a tavalyi népszámlálási adatok 3500 fős bolgár közösségről szólnak. Emiatt is mondhatták az Szkopjeban, hogy náluk nincsenek elnyomva a bolgárok, mert tulajdonképpen nincsenek is. Pedig vannak, erről tanúskodik az a mintegy 100 ezer bolgár útlevél, amelyet Szófia adott ki észak-macedón állampolgároknak. Hogy mindannyian bolgárok-e, nem lehet tudni. Macedón állítás szerint ugyanis az uniós útlevélért vállalták be sokan a bolgár nemzetiséget, ugyanakkor abban a bolgár érvelésben is lehet igazság, hogy azért lettek a népszámlálás alkalmával csupán 3500-an, mert az elnyomó kisebbségi politika miatt sokan nem merték felvállalni nemzetiségüket.

A két példa is jól szemlélteti, hogy a nemzetiségi kérdéseket posztmodern világunkban sem lenne szabad elhanyagolni. Mi, magyarok ne tudnánk ezt itt, Közép-Európában, egy véres háború szomszédságában?

Más híján tehát a kisebbségi sorban élőknek marad a remény, hogy a nemzetközi szervezetek – a probléma ignorálása és évek óta tartó elszabotálása után – végre komolyabban is elkezdenek foglalkozni a nemzeti kisebbségek ügyeivel.

Megjelent a Magyar7 2022/22. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.