Jól megtervezett cirkusz a „térdkalács” körül
Évekig nem ír az ember az írekről, aztán tessék, egy hónapon belül kétszer is. De talán nem véletlen mindez, hiszen az évtizedek óta radikális baloldali kormányok által vezetett bolond lyukból egyre bolondabb szél fúj, amely már hazánkban is meg-meg lebbenti a józan ész felett elhelyezkedő hajtincseket. Így van ez a Kneecap, azaz térdkalács nevű ír bandával is, akik miatt gyászba borult minden magyar demokrata szíve az után, hogy, Jean-Claude Juncker halhatatlan szavaival élve, a „Diktátor” megtagadta Magyarországra való belépésüket.
A Sziget Fesztiválra meghívott csapat neve nem is annyira anatómiai inspiráció szüleménye, hanem amint az minden ír és észak-ír politikában kicsit is járatos személy tudja, térdenlövésre utal, amit az IRA terrorszervezet alkalmazott a besúgókkal és kollaboránsokkal szemben. Ez a tény már magában ifjúsági zenei fesztivál-anyaggá léptetné őket elő, de mutassunk rá sok más erényükre is. A zenei teljesítményüket viszont inkább nem méltatom, nyilván generációs különbségek jelentkeznek itt, amelyek előítéletekre késztethetnének. De leginkább olyan benyomást tesznek rám, mint a gaboni páviánok közelmúltban tapasztalt randalírozása, amely a vadőröket tömeges veszettség elleni oltás elrendelésére ihlette.
Szóval tagadhatatlan zenei virtuozitásuk mellett a banda tagjai politikai éleslátásukkal is hozzájárulnak ifjúságunk szellemi növekedéséhez. Egyik tagjuk például tavaly arra szólította fel híveiket, hogy gyilkolják meg konzervatív parlamenti képviselőket.
Precedens már akadna is az ilyen viselkedésre, Sir David Amess konzervatív képviselő 2021-es meggyilkolása, vagy munkáspárti képviselőtársa, Jo Cox 2016-os megölése nyilván ihlette fiatal progresszív titánjainkat. Egy olyan európai kontextusban, ahol a szélsőbaloldali és iszlamista politikai erőszak kezd a mindennapok részévé válni, különösen időszerű ez a felhívás.
De a Sziget Fesztivál szervezői úgy gondolták, az is igazán „jó fej”, aki a Hamász és Hezbollah terrorszervezeteket élteti a pódiumról, mert ez mennyire szólásszabadság, stb. Ezt tették ugyanis a banda tagjai egy novemberi londoni koncertjükön. Az után, hogy e terrorszervezetek végigerőszakolták és gyilkolták egy hasonló hippi zenei fesztivál résztvevőit Izraelben, kivételesen értelmes dolog őket egy európai zenei rendezvény keretein belül ünnepelni. Igazi buli.
Szóval, így kívülállóként két lehetséges magyarázatot találok a Sziget szervezőinek döntésére: vagy erkölcsi és szellemi idióták, akik nem értik, hogy politikai gyilkosságokkal és iszlamista terrorizmussal provokáló hason-idiótáknak nincs helye fiatalok körében; vagy pedig aljas és cinikus haszonlesők, akik a nyilvánvaló kormányellenes provokáció mellett azért jól értik, hogy a kasszák is jobban csilingelnek, ha meghívunk ilyen agresszív polgárpukkasztókat. De szerencsére voltak felnőttek is a teremben, akik szépen kitiltották az ír félnótásokat az országból.
A demokrácia-sirató jajveszékelésre nem kellett sokáig várni. Az oly felvilágosult szervezők még aznap kiadtak egy közleményt, amiben „precedens nélkülinek” nevezték a hatóságok döntését, és úgy vélték, Magyarország jó hírnevét veszélyezteti az ilyen durva döntés. Mellesleg a háborodott ír fiúk kitiltására nagyon is létezik precedens, egy csomó fellépésüket lemondták józan emberek által vezetett koncerttermek, miután már a brit anti-terrorista osztag folytat kivizsgálást ellenük. Tehát a kormányellenes provokációkról nagyon jól ismert szervezők pontosan tudták, mit csinálnak, amikor meghívták a Kneecap-et a Szigetre. Nem tudni saját ihletésre akarták-e az Orbán kormányt megint szabadságellenesnek feltüntetni, vagy külső megrendelésre próbálják ellene uszítani a fiatal generációt, de ami a saját kis nihilista buborékukat illeti, ez részben sikerült is nekik.
Én nem igazán tudom, mi a különbség a fasizmus, és egy olyan szélső-baloldali politikai degeneráltság mellett, amely politikai ellenfeleink meggyilkolására, és a zsidók kiirtására buzdít. Pedig az ilyen Kneecap-ek és morál-genetikai rokonaik pont a fasizmus elleni harc nevében hirdetik, amit hirdetnek.
Sőt, a nemzeti szuverenitást védőket, a keresztény kultúra értékében hívőket is lefasisztázzák teljesen rutinszerűen. Tehát nehéz megérteni azt is, milyen mentális aberráció gátolja meg az ilyen szervezőket annak megértésében, hogy pont ők azok, akik megalázzák, meghurcolják hazájukat, amikor a kimúlás felé sodródó nyugati szubkultúra szennycsatornáinak legaljáról próbálnak meríteni, és azt akarják eladni a szólásszabadság nevében a magyar fiataloknak.
