Jó hallgatást, fiatalok!
Ma vagy legkésőbb a jövő héten minden egyetemen és főiskolán megkezdődik a tanítás. A megszokottól eltérően startol az új akadémiai év, hiszen a koronavírus-járvány második hulláma miatt át kellett írni a több évtizede létező és eddig mindig jól használható forgatókönyveket. Most a nyári vakáció idején kellett felkészülni a nehezített menetre.
Ünnepélyes tanévnyitók helyett eljött a szerényebb virtuális évindítók ideje, ahol néhány ember, többnyire az adott egyetem vezetősége, a rektor, a dékánok, esetleg a tanszékvezetők vesznek részt. Előre jól meg kellett tervezni az egyetemi kollégiumokba való beköltözést is, elkerülve, hogy egyszerre nagy tömegben ácsorogjanak a diákok a bebocsátásra várva. A beíratkozás a legtöbb helyen online formában történt, hogy itt is minimalizálva legyen a személyes kontaktus.
Több egyetem döntött az online oktatás folytatása mellett, ami a tavaszi időszakban már, a kezdeti döccenőktől eltekintve, bevált. Van, ahol ötvözik az online és jelenléti oktatást. Különösen az alapképzés első évfolyamába lépő diákoknak van még szükségük arra, hogy beleszokjanak az egyetemi létbe, megismerjék a helyet, ami ideális esetben a következő 5 évben életük fő színtere lesz. Ami egyelőre függőben van, azok a cserediákprogramok, hiszen nem ajánlott most és gyakorlatilag nem is nagyon lehetséges más országokban tölteni néhány hónapot, egy-egy szemesztert.
Nemcsak az egyetemi oktatóknak új ez a kényszerhelyzet, maguk a hallgatók is értetlenül állnak előtte. Akik már alig várták, hogy végre újra megint visszakerüljön minden a régi kerékvágásba. A nyár eleji kecsegtető járványadatok sokakban azt a képzetet keltették, ősztől visszakapják a régi egyetemista életüket. Most viszont, nagyon úgy tűnik, hogy a téli szemeszterben legalábbis, marad a nehezített menet.
Minden érintett számára az a legrosszabb, hogy senki sem tudja, meddig tart ez az állapot. Miközben minden egyes intézményben szinte vigyázban állnak és rettegnek attól, nehogy néhány diákról, esetleg oktatóról kiderüljön, hogy koronavírusos, mert akkor borul még ez a rendszer is.
Talán sosem vágyott még annyira oktató és hallgató arra, hogy végre szemtől szemben kommunikálhasson egymással, ne csak a monitoron keresztül, mint éppen most. Mert a járvány is megmutatta, hogy a személyes kontaktus a tanár-diák viszonyban elengedhetetlen, sőt, úgy kell, mint a lágy kenyér.
Diákélet bohémélet. Tudjuk ezt mindannyian, akik szintén koptattuk egykor az egyetemi előadótermek padsorait. A felnőtté és önállóvá válás folyamatához hozzátartoznak a baráti összejövetelek, a bulik, a hajnalba nyúló nagy filozofálgatások. Ezeket is vissza kellene most fogni, legalábbis erősen ajánlott.
Nem tudjuk, mit hoz a holnap, hogy alakul a következő néhány hónap. De egy biztos, ez élet nem áll meg, s éppen ezért az egyetemi oktatás is folytatódik. Kicsit másként, kicsit felemásan, de ismét kinyílnak a valódi vagy virtuális előadótermek, hogy aki oda belép, tudásban és gondolkodásban gyarapodjon. Jó hallgatást, fiatalok, jó tanítást, oktatók!
