Itt az idő?
Bár mind jobban fogyó érdeklődéssel követjük a szomszédunkban zajló háborút, a múlt heti, orosz–ukrán béketárgyalásokat részletező cikkek tömkelegére még az is felkaphatta a fejét, aki egyébként rég belefásult az állandó fegyverropogásba.
Tetszik vagy sem, látható a youtube-videók nézettségén, az elemzések olvasottságán és a Facebook-lájkokon, egyre többen vannak, akik a frontvonal alakulásának állandó tanulmányozása helyett inkább fametszéssel, fűnyírással, köldökszösznézegetéssel vagy egyéb elfoglaltságokkal ütik el az időt. Ezt a Nyugaton is mind inkább észrevehető nihilt törte meg a Foreign Affairs folyóirat nagy bejelentése: jegyzőkönyvek tanúsítják, előrehaladott tárgyalások folytak az orosz–ukrán kiegyezésről 2022 tavaszán.
Mindez persze csak a legostobább megélhetési politikusok számára meglepetés. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, de a háborúk, legyenek bármennyire brutálisak is, bizony tárgyalásokkal érnek véget. Az amerikai vezetés vajon nem egyeztetett a tálibokkal mielőtt nagy sietve elhagyták az afganisztáni bázisaikat? A náci Németország tábornokai vajon nem tárgyalóasztal mögött egyeztek ki szovjet és amerikai kollégáikkal? Értem, „Putyler”! Csak a világ nem úgy működik, ahogy azt az átlag kommenthuszár elképzeli!
Az orosz–ukrán háború is a tárgyalóasztal mellett ér majd véget. A kérdés tehát nem a hol, hanem a hogyan és a mikor.
A „hatvanmilliárdos vajúdás” végeztével ugyan várható némi enyhülés a néhol összeomlás szélén álló ukrán frontokon, de az a legelvakultabb rajongók számára is nyilvánvaló kell, hogy legyen, Zelenszkij nagy tervének a 2014 előtti határok visszaállításáról semmi realitása. Valószínűleg soha nem is volt.
Hogy Oroszország önálló geopolitikai mozgásterének beszűkülése, európai gazdasági kapcsolatainak megsemmisülése, ázsiai érdekszféráinak szétzilálódása és Kína párhuzamos felemelkedése mellett mindez megérte-e, minimum vitatható. Ami azonban bizonyos, ideje lenne az álmoralizáló, üres és semmitmondó lózungokat félretenni és kitalálni, mihez akarunk kezdeni Oroszországgal a háború után.
Megjelent a Magyar7 2024/19. számában.
