2022. május 18., 09:12

Hülyének lenni szabad

Hogy sok hülye politikus forgolódik az Európai Unió tagállamaiban, különösen annak a nyugati részében, eddig is tudtuk. Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter azonban valamennyit überelte a minap, amikor új ötlettel állt elő az Oroszország elleni olajembargó elfogadtatására. A litván miniszter az Európai Unió Külügyi Tanácsának brüsszeli ülése előtt kijelentette, a gordiuszi csomót úgy lehetne átvágni, hogy Ukrajna elzárhatná a területén áthaladó olajvezetéket, amivel megoldódna a magyar vétó ügye. Erre azért lenne szükség, mert Magyarország „túszul ejti” az egész uniót az ellenkezésével.

Kint is lenni, meg bent is egyszerre?
Fotó: pixabay.com
Illusztráció

Landsbergis elvtárs valószínűleg zseniálisnak hiszi ezt a baromságot. Vagy ha nem tartja annak, legalábbis szükségét érezte, hogy a (természetesen nem létező) háttérhatalom iránti lojalitás (pontosabban a szolgalelkűség) éteri magaslataiba emelje országát a Vlagyimir Putyin elleni háborúban. Mert az amerikai tervek szerint – s ezt már nem is rejtik véka alá – már nem Ukrajnát kell védeni, hanem Oroszországot gyengíteni. Ami óriási különbség. Hogy ez milyen hatással lesz Európára, az az amerikai demokratákat a legkevésbé sem érdekli. Miközben a miniszterek az unió hatodik szankciós csomagjáról folytattak eszmecserét, pontosabban vitát (amely arra irányul, hogy a lehető legdrasztikusabban büntessük meg magunkat az orosz–ukrán háború oltárán Biden bácsi még nagyobb dicsőségére), egymás után jelentek meg a képtelen kijelentések.

A cseh külügyér, Jan Lipavský szerint például elfogadhatatlan a magyar elutasító álláspont. A csehek a 2024 közepéig tartó halasztást elfogadják, állítólag Szlovákia is 2024 végéig kapott felmentést. Csehországnak így két, Szlovákiának uszkve két és fél éve lenne arra, hogy lekapcsolódjon az orosz kőolajról. Ennek köszönhetően két, illetve két és fél év után boldogan fogadnák el a sokkal drágább kőolajat – természetesen a népük legnagyobb megelégedésére. Eközben a litván politikus elborult elmével támadott rá Magyarországra, tulajdonképpen bűnbaknak nevezve ki Budapestet az embargó körüli huzavonában. Landsbergis ugyan Magyarország nevét nem mondta ki, de egyértelműen Budapestnek címezte a kritikáját.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem soká várt a válasszal: azt mondta, nem érti a litván politikus rendszeres kritikáit. Az pedig, hogy Magyarország túszul ejtené az Európai Uniót, hazugság. 

Tegyük hozzá: nettó hazugság, hiszen hasonló elutasító álláspontot képvisel több tagország is, főleg azok, amelyek nem rendelkeznek tengerrel, így számukra óriási problémát jelentene az orosz gázvezeték elzárása. A különbség, hogy ezek lapítanak, és a magyar vétó mögé bújnak, így nem kell konfrontálódniuk a bölcs uniós vezetéssel. Lehet, hogy nyernek két-három év haladékot, s csak azután jön majd a feketeleves, ha egy szép napon arra ébrednek, zsákbamacskát kaptak.

A litván hozzáállás azonban – azon túl, hogy pofátlan – azért is felháborító, mert egy uniós tagország szövetkezne egy másik európai uniós tagország ellen egy unión kívüli országgal. Ezek után rejtély, hogyan gondolják a derék litvánok az európai uniós szolidaritást és egyenlőséget.

Erről mellesleg az unió felkent vezetői sem nyilatkoztak. A gyakorlatban egy ilyen diplomáciai menüett elég vicces lenne. Netán az Európai Bizottság kérné fel Ukrajnát, hogy toljon ki Magyarországgal?

Ha fentebb elvtársat írtam, ez csak részigazság, mert Landsbergis nem baloldali, nem is zöld politikus, hanem kereszténydemokrata. Persze, ettől még lehet elvtárs és ostoba.

Megosztás
Címkék