Hordószónokok
Régen nem tapasztalt mélyponton az üzemanyagár. A múlt év utolsó negyedében több mint 33 százalékkal csökkent a nyersolaj hordónkénti ára, ekkora esés pedig példa nélküli az utóbbi években, 2014 hasonló időszakában volt utoljára ehhez fogható.
Mikor ezeket a sorokat írom, pénteken délután, az országos hálózatoknál 1,24 euró/liter körül tankolhatunk, de a kisebb, helyi érdekű kutakon már a bűvös 1,20‑as érték alá is benézhet a benzinár. Egészen felüdítő látvány fogadja tehát a töltőállomásra betérő autóst, különösen annak fényében, hogy októberben még nem sokon múlott a lélektani másfél eurós ár.
Nincs a világon olyan választó, aki ne értékelné az alacsony olajárat.
Nem véletlen, hogy Donald Trump alig két napja, a tőle megszokott szórakoztató stílusban közölte egy kabinettalálkozón, a rekordalacsony árakat bizony ő harcolta ki. Mint mondta, felhívott néhány embert az OPEC‑nél, engedjék, „hadd folyjon az az istenverte olaj”. Részben igaza van. A Kőolaj‑exportáló Országok Szervezete bizony jó mélyen benne van a dologban, ahogy Trump is. Könyékig. És persze Oroszország, Venezuela, Irán, meg a nyolcadik utas, a benzinkutas.
Az OPEC tagjai ugyanis, élükön a szervezet de facto vezetőjével, Szaud‑Arábiával, október környékén erősen belehúztak a kitermelésbe, számítva arra, hogy az Irán ellen életbe lépő szankciók miatt Teherán szépen kiszorul a piacról. Természetesen az oroszok is kértek egy szeletet a tortából, és rég nem látott volumenű kitermelésbe fogtak.
A terv papíron jónak tűnt, csakhogy nem számoltak a Trump‑faktorral, aki a korábbi agresszív retorika ellenére egérutat adott Iránnak.
Nyolc országnak, köztük Kínának és Indiának engedélyezték, hogy jövő májusig, egyre csökkenő mennyiségben ugyan, de vásároljanak a perzsáktól.
Bár a cél Irán kőolajexportjának teljes leállítása, erre a határidő letelte után is vajmi kevés az esély, az oroszok például már előre jelezték, ők bizony tesznek a tiltásra. Trump engedékenysége mögött könnyen lehet, hogy inkább belpolitikai érdekek húzódnak. Az amerikai félidős választások előestéjén, vélik az elemzők, az elnök nem engedhette meg magának, hogy Irán hirtelen kizárása a piacról egekbe lökje az árakat. Azért egy apró félmondat erejéig érdemes megemlíteni, hogy Trump haladékának az igazi vesztese Szaúd‑Arábia. Talán egy finom jelzés volt ez az Államok részéről, hogy nem illik lépten‑nyomon újságírókat gyilkolászni.
Meddig maradhat az alacsony olajár? Jelen pillanatban úgy tűnik, nem sokáig.
Az OPEC tagállamai és néhány külsős ország hosszas vajúdás után megegyezett abban, hogy 1,2 millió hordóval csökkentik a napi kitermelést. Oroszország is jelezte, hajlandó önmagát korlátozni, bár csak a maga által megszabott mértékben. Mivel a jelek szerint Venezuela kőolaj‑kitermelése is beleáll a földbe, a kínálat szinte biztosan csökkeni fog, az árak pedig lassacskán megindulnak felfelé. A nyersolaj már meg is indult, de a benzinkutakra még kicsit várni kell.
Az írás megjelent a Magyar7 2019/2. számában.
