2024. február 20., 14:23

Honvédők és inkvizítorok

Bő másfél éve, Nőerő címmel, a magyar államfő beiktatásakor írtam, hogy „Novák Katalin azt képviseli, amit az Orbán-kormány a Nyugattal vívott harcában mindig is hangsúlyoz, a hagyományos értékeket, a családot, a hitet, a nemzeti elkötelezettséget. Novák olyan elnök lesz, aki nem retten meg a nehézségektől” – szólt a megelőlegezett bizalom a Sándor-palota új lakójának.

Orbán Viktor évértékelő beszéde a Várkert Bazárban.

Fotó: MTI

Ami akkor még csak reményként fogalmazódott meg, hamar valósággá vált, Novák Katalin kiváló államfő lett. Olyan új tartalmat adott a posztnak, amire térségünkben nem igazán volt még példa. Egyszerre volt határozott politikus a férfiak világában, otthon és külföldön egyaránt, elesett, rászoruló emberekért aggódó nő, bátor hazafi, határon innen és túl, távokkal szembeszálló sportember, vagyis, egy őszinte, hiteles, tiszteletre méltó ember, aki képes volt szimpátiát kelteni pártállástól függetlenül.

Öreg igazság, hogy az ember valódi jelleme a rendkívüli helyzetekben mutatkozik meg, mint ahogy azt is látjuk, száz jó cselekedetnek rövidebb az útja, mint egy hibának. A napnál is világosabb, pedofilügyekben a társadalomnak zéró a toleranciaszintje, ugyanis az emberek elsöprő többsége szerint Novák Katalin rosszul döntött, hogy kegyelmet adott a bicskei pedofilbotrány eltussolásával vádolt személynek.

Az államfő vélhetően egy megtört emberi sorsot látott, ám az ügy egészét, a kiszolgáltatott gyermekek sorsát ez nem változtatja meg. Döntése nemcsak az ő, de a kegyelmet igazságügyi miniszterként ellenjegyző Varga Judit karrierjét is pillanatok alatt törte ketté. Mindketten hosszan érvelhettek volna jogi csűr-csavarokkal, ők azonban nem keresték a kiskapukat. Ez a jellem mércéje.

Sokáig kellene kutatni, hogy példát találjunk – akár európai szintéren is – az ilyen mértékű felelősségvállalásra. Ideges is lett Gyurcsány Ferenc, amikor szembesítették a ténnyel, hogy 2006-ban az őszödi beszéd után ő nem vállalta a politikai felelősséget, mint ahogy a baloldalon más sem, soha, semmiért.

A két kulcsfontosságú politikus távozása tagadhatatlanul megrázta a kormányoldalt, ugyanakkor – látszólag – összerántotta a szétesett, végletekig leamortizált vízió nélküli baloldalt, amely azt remélte, végre egy ügy, amin a júniusi EP- és önkormányzati választások előtt felhízhat. Nem így történt, Novákék gyors lépése kivette a szelet a vitorlájukból, így maradt a „mindenki” mondjon le és közvetlen elnökválasztás kínos önismételgetése. Politikai erejükben – abban, hogy képesek lennének komoly tömeget megmozgatni – persze maguk sem bíznak, hiszen a Hősök terére szervezett múlt pénteki influenszertüntetéssel megmondóembereik, a Gulyások, Pottyondyk és VV Zsoltik mögé bújtak.

Alákérdezős stúdióbeszélgetésekben nagyokat mondani, akasztást vizionálni, avagy az utca népét hergelni nem túl nagy mutatvány. A baloldal érzékenységének és még inkább hitelességének a próbája a parlamentben lesz, a kormány ugyanis már bejelentette, tovább szigorítja a gyermekvédelmi szabályozást. Az ellenzék már a korábbi gyermekvédelmi törvény jóváhagyásakor is prüszkölt, és ki is sírták Brüsszelben, hogy büntessék meg érte Magyarországot. Most mit csinálnak? Nem szavazzák meg, amit számonkértek, sőt, követeltek az elmúlt napokban? Ha így tesznek, az teljes hitelvesztést jelent, amit alig ha tudnának választóiknak megmagyarázni, ha megszavazzák, megerősítik az orbáni politikát. A baloldal ismét mellélőtt, csapdahelyzetbe lavírozta magát. És így nyer értelmet Orbán Viktor múlt szombati éves értékelőjéből az a mondat, hogy ebből az ügyből még megerősödve is jöhetnek ki.

A miniszterelnök idén huszonötödször mondta el stratégiai alapvetéssel átgondolt évértékelőjét, mérlegre téve a magunk mögött hagyott rossz időket, és körvonalazva a jelen terveit és a középtávú elképzeléseket, azoknak politikai, társadalmi és gazdasági vetületét, és nem csupán országos, hanem térségi, európai és globális viszonylatban is.

A gazdaság számára felvázolt kitörési pontok, a zöldenergia és az autóipar dúcolják alá a miniszterelnök azon ígéretét, hogy 2024, négy rossz év után, ismét a siker éve lesz. Kevésbé voltak optimista megállapításai az átalakulóban lévő világrendről, amelyben a magyar kormány továbbra is a konnektivitás politikáját képviseli, és megpróbál ellenállni a blokkosodásnak, ugyanakkor Orbán most sem titkolta, bízik Donald Trump győzelmében is, mert a világpolitikában merőben új távlatokat nyithat.

Nekünk azonban a csatákat európai színtéren kell megvívni, miután Brüsszel urai tönkretették az Uniót. Rossz migrációs, szankciós és háborús politikájuk következtében a közösség elveszítette versenyképességét, az európai középosztály lassan lecsúszik, a miniszterelnök szerint tehát Európának vissza kell foglalnia Brüsszelt. Célt is szabott, amikor a jobboldalt nem Európa alternatívájaként, hanem európai alternatívaként fogalmazta meg. A tét nem kevesebb, mint Európa jövője.

Megosztás

Címkék