Hol marad a segítő kéz?
A szülői házból való elköltözés a felnőtté válás és az önállósodás egyik legfontosabb lépcsőfoka, azonban nem minden országban indulnak hasonló pozícióból a fiatalok. Magyarországon például több olyan célzott állami programot is elindítottak korábban, amelyek megpróbáltak segíteni ezen a helyzeten. Szlovákiában viszont a fiatal első lakásvásárlók lényegében magukra maradnak.
A két ország közötti különbség különösen jól látható az Otthon Start program példáján. Magyarországon 2025 szeptemberétől volt elérhető az első lakásukat megszerzők számára a legfeljebb 50 millió forintos, maximum 25 éves futamidejű, végig fix, évi 3 százalékos kamatozású lakáshitel. A program népszerűségét jól jelzi, hogy lejártának utolsó hetében 38 százalékkal megugrott a lakások iránti érdeklődők száma. A Tisza-kormány megszüntette az Otthon Start programot, helyette a Wekerle-programmal álltak elő, melynek sikerességét majd az idő eldönti. A fiatalokon való segítés szándéka azonban továbbra is megvan, ami Szlovákiáról nem igazán mondható el.
Persze Magyarországon sem arról van szó, hogy a fiatalok ingyen lakáshoz jutnak. A hitelt vissza kell fizetni, a bankok pedig alaposan megvizsgálják a hiteligénylőeket. Mégis az ilyen programok óriási segítséget jelentenek a fiataloknak, hasonló Szlovákiáról már nem mondhatunk el.
Szlovákiában nincsenek hasonló programok. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen segítség nem létezik. A 35 év alattiak bizonyos feltételek mellett igénybe vehetnek kamatadó-bónuszt, amely a befizetett kamatok felét térítheti vissza, legfeljebb évi 400 euró értékben, öt egymást követő éven keresztül. Ennek jogosultságát viszont anyagi feltételek is korlátozzák.
A probléma gyökere nem feltétlenül az, hogy a fiatalok nem szeretnének saját ingatlant vásárolni, vagy nem hajlandók hosszú éveken keresztül törleszteni. Sokkal inkább az, hogy már az induláshoz szükséges pénz előteremtése is komoly kihívást jelent a számukra. Egy lakás megvásárlásához nem elég a rendszeres fizetés és a bank által elfogadható jövedelem, jelentős megtakarításra is szükség van. Hiába csökkentették tíz százalékra az önrészt, egy családi ház esetében továbbra is több tízezer eurós önrésszel kell számolni.
A saját otthon megszerzése azonban csupán a pénzügyeknél egy jóval összetettebb kérdés. Kihat arra is, hogy a fiatalok mikor alapítanak családot, mennyire érzik biztosnak a jövőjüket, és egyáltalán el tudják-e képzelni hosszabb távon az életüket abban az országban, ahol élnek. A fiatalokat segítő programok hiányában talán már nem is olyan meglepő, hogy Európán belül csak Horvátországban költöznek el később a fiatalok a családi otthonból.
Szlovákiának ezért érdemes lenne komolyabban foglalkoznia egy olyan lakhatási program kidolgozásával, amely kifejezetten az első otthonukat megszerezni kívánó fiatalokat célozza. Nem feltétlenül a magyar modellt kell lemásolni, valamiféle megoldást azonban mindenképp ki kell okoskodni, az ingatlanárak emelkedésével ugyanis a helyzet csak rosszabbodni fog.
Szó sincs arról, hogy az államnak mindenki helyett ki kellene fizetnie a lakását. Azt viszont valahogy el kellene érni, hogy egy fiatalnak ne kelljen szinte lehetetlen pénzügyi feltételekkel szembenéznie pusztán azért, mert saját otthonban szeretne élni.
Míg Magyarországon az állam legalább megpróbál kapaszkodót nyújtani az első lakásukat keresőknek, addig Szlovákiában sokaknak továbbra is a bérlakás, az öröklés vagy hosszú évek kemény spórolása marad opciónak.
