Hogyan küzdjünk a tömeges ostobaság ellen? Útmutató a mai Európához
Munkám során újra és újra elhangzik felém az a kérdés, hogy miért nem publikálunk egy sor választ, amivel ki lehetne forgatni a hazánkat, nemzetünket érő leggyakoribb vádakat. Nos, az igazság az, hogy az egyre agyafúrtabb és aljasabb támadásokra egyetlen eszköz áll csak rendelkezésére annak, aki vitába szeretne velük szállni: a tájékozottság, avagy tudás.
Ezt az igen hasznos felfedezést viszont sajnos azonnal ki kell egészítenem egy kiábrándító adalékkal.
Az olyan jellegű ostobaságra, amely ma futótűzként terjed az egész nyugati civilizációban, már semmiféle érveléssel, tudással, tájékozottsággal, tényekkel nem lehet hatni.
Erre a következtetésre jutott már Dietrich Bonhoeffer is 1942-ben, a Gestapo börtönében írt leveleiben. „A butaság veszélyesebb ellensége a jóságnak, mint a rosszindulat,” írja a teológus. „A butaság ellen védtelenek vagyunk. Sem a tiltakozás, sem az erőszak nem ér semmit; az érvek süket fülekre találnak; az előítéleteikkel ellentétes tényeket egyszerűen nem hiszik el, sőt az ilyen pillanatokban a buta ember még kritikus is lesz. És amikor a tények cáfolhatatlanok, azokat egyszerűen félreteszik, mint jelentékteleneket, mellékeseket. Mindeközben a buta ember, ellentétben a rosszindulatúval, teljesen önelégült, és mivel könnyen irritálható, veszélyessé is válhat, ha támad… Sose próbáljuk meggyőzni a buta embert érvekkel, mert az értelmetlen és veszélyes.”
A mártírhalált halt német evangélikus teológus ezután rámutat arra, „hogy a butaság kevésbé pszichológiai, mint inkább szociológiai probléma.”
Ő ebben a pontban a náci ideológiával megfertőzött tömegekre utalt, akik olyan tömegpszichózisban szenvedtek, amit semmilyen módon nem lehetett gyógyítani tényszerű, érvelésre alapuló egyéni vitákkal. Ha végignézünk ma az Egyesült Államok utcáit ellepő szélsőbaloldali fanatikusok tömegein, az európai városokat ellepő iszlamista terrort éltető gyűlölködő tömegeken, akkor talán tudatosodik bennünk az a felismerés, hogy már nem vagyunk messze azoktól a társadalmi degeneratív folyamatoktól, amelyek kétszer is pusztulásba vitték Európát a múlt század első felében. Milyen megoldást javasol tehát Bonhoeffer a társadalmainkat szétverő tömeges elbutulás kezelésére?
A német teológus szerint nem a tanítás, hanem csakis a felszabadítás képes legyőzni a tömegek butaságát.
„A valódi belső felszabadulás csak akkor válik lehetségessé, ha azt külső felszabadulás előzi meg. Addig fel kell adnunk minden kísérletet, hogy meggyőzzük a buta embert.” Itt már sajnos nem megy részletekbe azzal kapcsolatban, hogy a külső felszabadítás alatt pontosan mit is ért. De ha megengedik, Bonhoefferhez hasonlóan, éledező európai totalitárius rendszerrel küzdő protestáns teológusként megpróbálom ezt tovább gondolni.
A fenti írás keletkezésének idejében a „külső felszabadítás” a náci katonai, politikai struktúrák lerombolását jelentette.
Ezek tartották fogságban egész Németországot, és amíg fennálltak, a fasiszta ideológiával fertőzött széles társadalmi rétegekkel vitába szállni csak oda vezetett volna, ahol maga az evangélikus lelkész is végezte - a diktatúra által működtetett börtönökben, majd a bitófán. Ma, 2025-öt írva, hasonló a helyzet, bár konkrétan nem nácizmussal küzdünk, hanem inkább radikális baloldali töltetű tömeges elbutulással, amely korosztálytól, műveltségi szinttől és anyagi helyzettől függetlenül érint széles rétegeket. A felszabadítás mai formája tehát az ezt éltető szupranacionális hálózat lebontását, az emberi segítő ösztönökön parazitáló civil szektor megszüntetését, és az adott közösségekbe befészkelődött propaganda-sajtó és információs rendszerek radikális átalakítását jelentené.
Egyes országokban ez már zajlik: Argentína, Salvador vagy az Egyesült Államok. Nem feltételezem, hogy Trump, Bukele vagy Milei elnökök közvetlenül Bonhoefferből merítenének inspirációt, de ha jól megfigyelik, pont az ő receptje szerint járnak el.
Nem vitatkoznak, nem próbálják meggyőzni ellenfeleiket, ehelyett két lábbal tapossák a társadalmat butító és bomlasztó struktúrákat. Pénzt vonnak el a bűnözést, erkölcstelenséget vagy társadalmi kohéziót ösztönző civil szervezetektől vagy sajtóorgánumokból, az igazságszolgáltatás útján óriási lendülettel csapnak le a törvényességen kívül virágzó paralel társadalmi rétegekre, és szervezeti, adminisztratív szinten szüntetik meg a gyűlölet és pusztítás gócpontjait.
Ez eddig rendkívül hatékonynak bizonyult. Javier Milei hónapok alatt kisöpörte az Argentínát évtizedek óta a csőd szélén tartó korrupt elitet, Nayib Bukele elnök egy éven belül a világ legveszélyesebb országából az egyik legbiztonságosabbját építette ki néhány tízezer gengszter bebörtönzésével és korrupt bírók elkergetésével.
Donald Trump elnök pedig öt hónap leforgása alatt visszaállította a józan ész uralmát a világ legnagyobb szuperhatalmában. Ott még ugyan lázadnak a nihilista erők, de az erőszakkal, amivel érvényesíteni akarják antidemokratikus akaratukat, csak mélyebbre és mélyebbre ássák be magukat.
Dióhéjban ez tehát a recept az érvekre, tényekre érzéketlen tömeges ostobaság visszaszorítására. Ahogy Bonhoeffer figyelmeztet leveleiben, sosem engedhetjük meg magunknak azt, hogy megvessük magát az emberiséget. Erre egyszerűen nincs jogunk.
De a naivitás korának vége, és vége a magyarázkodásé is. Akik az érveket nem akarják megérteni, azokat az erő nyelvén kell meggyőzni.
