Hazugságok bőségszaruja
„A Fidesz az elmúlt években eltávolodott az Európai Néppárt kereszténydemokrata értékeitől, a magyar párt már nem ugyanazokon az alapokon áll, mint kezdetben a pártcsoport alapítói.” Ezt az égbekiáltó hazugságot nyilatkozta néhány napja Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője Brüsszelben, amikor a Fidesz végre felállt, és azt mondta: eddig, és ne tovább.
Az a Manfred Weber hazudta ezt, aki két éve Athénban a korrupció elleni harc fontosságáról mondott veretes beszédet, miközben kiderült, hogy mindenféle trükkökkel és joghézagok kihasználásával legalább 400 ezer euróval rövidítette meg az Uniót. Az athéni lózung körülbelül akkortájt hangozhatott el, amikor Manfrédünk az Európai Bizottság elnöki székébe álmodta bele a fenséges ülepét, mert úgy gondolta, nincs az egész kontinensen erre méltóbb személy. Ha a britek és a magyarok nem fúrják meg, ma minden bizonnyal az is lenne.
Nem csoda, hogy azóta is fortyog benne a bosszúvágy, és ott árt a magyar képviselőknek, ahol csak tud. Lengyel kollégájával, Donald Tuskkal, a Néppárt elnökével el is végezték minden idők „leghasznosabb” munkáját:
miközben egységről, konzervatív értékekről papolnak, a konzervatív értékeket legkonzekvensebben képviselő magyar párt kiutálásával elkezdték a néppárt szétverését.
Vagy legalábbis átlapátolását a liberális baloldalra, mert ott van a jövő. Történelmi tett volt, annyi szent, és ennek meglesznek a következményei. Ennek a tandemnek (is) köszönhető, hogy reményeink szerint létre fog jönni egy újabb pártcsalád az Európai Parlament égisze alatt, amely egyesíti a keresztény és a konzervatív értékeket képviselő pártokat.
Hogy a történelem mit ír majd Weberék ámokfutásáról, és akad-e tehetős keresztapa a (természetesen nem létező) háttérhatalomnál, aki kellőképpen honorálja felbecsülhetetlen szolgálataikat, az majd kiderül.
Mert előbb-utóbb minden kiderül, még Brüsszelben is. Mondott, amit mondott Weber, a lényeg, hogy nem szakadt a fejére a plafon. A diktatórikus fenyegetőzés, a zsarolás és a hazugság goebbelsi gyakorlata ma már bevett politikai módszer lett, s aki ellene szól, arra tolvajt meg diktátort kiáltanak.
A nagy előd, Helmuth Kohl, aki meghívta a Fideszt annak idején a néppártba, ma már nem tehet mást, mint forog a sírjában. Néhányan még emlékszünk rá, hogy halálakor a család óhaja szerint többek közt éppen a „kereszténydemokrata értékektől eltávolodott” Orbán Viktornak kellett volna búcsúztatnia a német Kereszténydemokrata Unió ikonikus alakját, ám a liberális bagázs addig zsarolta a családot, míg le nem mondott erről.
Az Európai Unió háza táján amúgy heti szinten úsznak felszínre a hazugságok.
Amikor kitört a botrány, hogy az Unió félrekezelte a koronavírus elleni oltóanyagok rendelését, Stefan de Keersmaecker, az Európai Bizottság szóvivője azt nyilatkozta, hogy nem a Bizottság szerződött a vakcinagyártókkal, hanem a tagállamok, amelyek úgymond „jobban tudják, mennyi vakcinára van szükségük”. Néhány nap múlva egy buzgó magyar újságíró jóvoltából csak kiderült, hogy emberünk hazudott.
Ómolnár Miklós kinyomozta, hogy a gyártókkal kötött szerződéseken az aláírás Stella Kyriakides egészségügyi biztostól származik. Hát csoda, hogy utálják a mindig okvetetlenkedő magyarokat? És ezek a patyolattiszta, feddhetetlen félistenek, az igazmondás bajnokai mondják meg nap mint nap az európai polgároknak, hol kel a nap, és mennyi az annyi. Sajnos, következmények nélkül.
De hát ne csodálkozzunk, hiszen lassan az egész világ a hazugságözönbe készül magát belefullasztani.
Az ENSZ például ezekben a napokban tárgyal az emberi jogokról, és a világbékét megőrizni hivatott világszervezet egyik legnagyobb „vívmánya” az lesz, hogy alapvető emberi jognak kiáltja ki az abortuszhoz való jogot. S miközben világszerte irtják a keresztényeket, az ENSZ-nél is a szivárványos neműek jogai viszik a prímet.
Aki pedig Angliában jár (majd a vírus utáni időkben), ne lepődjön meg, ha a londoni metrón a bemondó így szólítja meg: Kedves mindenki! Nem hölgyeim és uraim, mert egy transznemű lény (nő, férfi, a jó ég tudja) tiltakozott Sadiq Khan polgármesternél a sértő megszólítás miatt. És ez így megy már vagy négy éve. (Természetesen New Yorkban is.) Az angolok megszokták, hogy nincs többé lédisz end dzsentlmen, mert olyan már nem létezik, vagy ha igen, az megkülönböztető és sértő annak a katyvasznak, amelybe a nagybicepszű és szakállas nők tartoznak, hogy ne soroljam a kromoszómatagadók további szivárványos változatait.
A lényeg itt is, akárcsak Brüsszelben, hogy le kell hazudni a csillagot is az égről, és a megálmodott szép (?) új világ jelszavait kell a képünkbe tolni. Hogy ettől jobb lesz-e a világ, erős kétségeink vannak.
Megjelent a Magyar7 2021/12. számában.
