2022. augusztus 26., 10:11

Hattyúgágogás

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Aki nem tud a diplomácia nyelvén, ne legyen diplomata. Hívják akár Martinnak, akár Klusnak. A szlovák külügy egyik legnagyobb arcú, de legkevésbé pallérozott diplomatája úgy küldött jókívánságot augusztus 20-a, Szent István király és a magyar államiság legnagyobb ünnepének előestéjén Magyarországnak, hogy Orbán Viktort ekézte és a V4-ek jelentőségét rugdosta. Az időzítés csodálatos érzékéről az a portál (majdnem azt írtam: portéka) gondoskodott, amely a felvidéki magyar, zavart identitású libertariánusok szócsöve kíván lenni.

Korcok_Klus
Fotó: TASR

Klus augusztus 19-én látványosan üzent a magyar miniszterelnöknek. „Ha Orbán Viktor miniszterelnök úgy gondolja, hogy Szlovákia, Csehország vagy Lengyelország valamilyen módon fedezi majd őt az Európai Unióval való aktuális csörtéiben, az egy meglehetősen idealista elképzelés.” Mondja ezt az a „realista” külügyi államtitkár, aki szerint „az Oroszország elleni szankciók egyértelműen működnek. Minden egyes szankciót következetesen, az utolsó részletekig úgy dolgoztak ki, hogy jelentősen többet ártson annak az országnak, amelyre kivetették, Oroszországnak. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az természetesen hazudik.” 

Persze dőreség lenne elvárni ettől az ingatag kormánytól, hogy határozott kiállással szavatolja a szlovákiai polgárok biztonságát, hiszen ahhoz bátrabb kiállásra és némi tisztánlátásra lenne szükség (a külügy részéről is), és a szervilista megfelelési kényszert fel kéne cserélni egy határozott vonalvezetéssel. Ettől a szétesőben levő csapattól hiába remélnénk, hogy pisszenni is merne az EU-diktátumokkal szemben. Klus azonban odáig megy a megfelelés szorításában, hogy kijelenti: „A magyar kormányt talán nem zavarná, hogy Oroszországgal lehet szomszédos, de minket igen.”

A bárdolatlan üzenet annak tudatában kap különös hangsúlyt, hogy még II. Erzsébet brit királynőnek sem esett le a korona a fejéről (pedig 70 éve viseli), amikor augusztus 20-án jókívánságot küldött Novák Katalin magyar államfőnek. Mert II. Erzsébet tisztában van a protokollal, és tudja, hogy egy ezeréves államnak – pláne szövetségesnek – kijár a tisztelet. Amit ugye joggal várnánk el a szomszédainktól – pláne szövetségeseinktől – is. Mert annyit még Felső-Voltában is tudnak, hogy egymás ünnepén minimum nem sértegetjük egymást.

Martin Klus – remélhetően utolsó – üzenete a fiatal szlovák diplomácia nagykönyvében valószínűleg a legapróbb betűs toldalékok közt kap majd helyet, nem is kellene neki túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Mindazonáltal azért árulkodik valamiről. Az időzítésen túl (hiszen az etikettet vagy tudja az ember, vagy nem) leginkább arról, hogy a szlovák kormány liberális nyomásra vakvágányon vonatozik. Aki ennyire nem tudja, hol tart ma az euroatlanti és a közép-európai politika, és amióta csak kitört az orosz–ukrán proxyháború, egyetlenegyszer sem vette szájára a béke és a tűzszünet szavakat, és bele sem gondol, kinek az érdeke ez a háború, az arra van kárhoztatva, hogy a stréberség legvaskosabb megnyilvánulásait ragozza. 

Mert hiába bukik ki Klusból a pragmatikus „bölcs”, aki érti a kifogásokat, hogy Kazahsztán vagy Azerbajdzsán nem éppen a demokrácia etalonja, „de ebben a helyzetben a biztonsági és gazdasági pragmatizmus nyer, és elkerülhetetlen, hogy ezekkel az országokkal bizonyos ideig együttműködjünk”, hiteltelen. Biztonsági és gazdasági pragmatizmus? Ugyanezt a „pragmatizmust” azzal csapja agyon, hogy „nem fogadhatunk el semmilyen más lehetőséget Ukrajna győzelmén kívül”. (Amiről már az amerikai szakértők sincsenek szilárdan meggyőződve.)

Hol él ez az ember? A jelenlegi szlovák kormány fegyverekkel támogatja Ukrajnát, veszélybe sodorva állampolgárait (anélkül, hogy megkérdezné őket), miközben abban bízik, „hogy Ukrajna valamilyen formában győzelmet arat”. Mégis, milyen formában, Klus úr? Hol álmodta meg azt a realitást, hogy egyszer majd „…az utolsó orosz megszálló is elhagyja az ukrán területet, beleértve Donbaszt, Luhanszkot és a Krímet”? Értjük,  hogyne értenénk, mit kell szajkózni az EU legostobább vezetőinek kottájából, de azért hadd ne palástoljam az örömömet, hogy Korčok és szekundánsa, Klus már nem sokáig lesz a szlovák diplomácia meghatározó alakja, hiszen liberális és „pragmatikus” pártjuk éppen most fekteti két vállra a kormányt.

Megjelent a Magyar7 2022/34.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.