Hatalomvágy a szeretet ellen
Korunk progresszív sátánizmusa a globalizmus. Programja már nem éri be a teremtett világ tagadásával, követői ott ülnek a nemzeti parlamentekben, miniszterelnöki vagy éppen államelnöki székekben. Dollárral motivált arroganciával a teremtett világ lerombolásán dolgoznak. A nemzetgyűléseket rendre megpróbálják „fekete misékké” zülleszteni, a rendet káosszá változtatni, ami a nyugat-európai társadalmakban már gyakorlattá vált. Legfőbb ideje ébresztőt fújnia minden jó érzésű, értelmes embernek.
Az Úr által földre taszított (bukott angyallá alázott) Sátánnak számos követője támadt. A Biblia szerint ők a Sátán angyalai, s mert vezérük és példaképük, a Sátán megfosztatott a teremtés örömétől, követői számára sem maradt más, mint a hazudozás, a tagadás és a gyűlölet.
Életelemük a megtévesztés. Mindez nem ma, nem a tobzódó liberalizmus napjaiban kezdődött. Eklatáns példája Gyökös Endre még a kommunizmusban (komplimentként?) íródott Igaz mese Luciferről című novellája, amelyben Lucifer Isten örömére(?) önként vállalta letaszíttatását a mennyből s vele a kísértő gyűlöletes szerepét, hogy (nota bene!) az embernek lehetősége nyíljon a szabad akarat szerinti választásra.
Ennél simulékonyabb opportunizmus (bármely talp készséges nyalogatása) talán csak Sőtér István drámájából árad, ahol a szerző Júdás üdvtörténeti szerepét Jézusé fölé helyezi.
(Hogy a kommunista cenzúra mennyire örült ennek, csupán sejthetjük.)
Napjaink globalizmusa is megtévesztő fedőnevek alatt szervezi konferenciáit (lásd: davosi világgazdasági fórum), ahol az összeharácsolt vagyonok alapján felsőbb kasztokba szelektálódott „elit” készül magához ragadni a világuralmat! A pénz korlátlan erejével töretlenül szervezi s terjeszti a világot átszövő hálózatait, mondhatnánk, rohamosztagait! Mi célból? Az emberiség totális ellenőrzését tervezi! Álmaid majd kamerák rögzítik, gyomrodba szondát, homlokod mögé chipet tervez! Mi jöhet még ezek után? Ajánlom az olvasónak, lapozza fel Aldous Huxley Szép új világ című regényét, ott megkapja a választ.
Új, szebb, emberibb világot ígérnek (megint!) mintha itt, Közép- és Kelet-Európában elvi elődeik egyszer már nem ígértek volna valami hasonlót.
Tudjuk, hogy a káprázatos jövő helyett a parasztság kiirtása, gulagok és egyebek eredményeként százmillió áldozat maradt utánuk.
A progresszív sátánizmus szembetűnő jellemzője a keresztényi szeretettel szemben (egyébként minden magasabb rendű szellemi-lelki érték ellenében) az elutasító gyűlölet, továbbá a társadalmak szétzilálása, a szellemi nívó lenullázása. Mindez a könnyebb manipulálhatóság érdekében. Mondhatnánk, a stratégiai elbutításért. Aki ezzel szemben az Úr teremtő munkáját folytatja és politikusi jövőképének a nemzet megtartása az alapja, felkaroló szeretettel fordul az értékek (többek közt a gyermekek) felé, azt a progresszív sátánizmus rettenetes csinnadrattával támadja!
Sokáig azt hittem, hogy csak az Operaháznak van Fantomja Andrew Lloyd Webber musicaljében. Rá kellett döbbennem, hogy a magyar országháznak is van fantomja!
Időről időre ott riogat arrogáns felszólalásaival. Zavarba ejtő kettőssége nem a jó és a rossz, nem a gyenge test és az erős lélek egymást kiegyensúlyozó teljessége. Sokáig nem is értettem, hogy a Soros-féle dollárokon kívül mi az, ami ezt a törékeny és kíméletlen nőt, Tímeánkat, ilyen parázs átkozódásra készteti.
„Szemébe vágom a világnak!” Gyilkos dühvel esik neki a dévai Szent Ferenc Gyermekotthonnak. Egyelőre még nem Csaba atyának, aki tevékenységét, a kallódó romániai gyermekek felkarolását már a balkáni főgonosz Ceausescu érájában, iszonyú ellenszélben megkezdte és folytatja töretlen hittel ma is.
Csaba atya az újjáéledő kereszténység egyik bástyája. Ezért Soros György, Klaus Schwab és a többi megrögzött sátánista szemében ő most az egyik fő akadály.
Spekulatív új világot fabrikáló terveik akadálya, ezért lejáratandó személy. Több mint sejthető, hogy Csaba testvér ellen szokványos karaktergyilkos akció szerveződik. Hatalomért a szeretet ellen! Gonoszsággal a szeretet nélküli új világ megteremtéséért. Ez a leplezett végcél a globalizmus terveiben.
Megjelent a Magyar7 hetilap 29. számában.
