Három mandarin
Az elmúlt időszakban folyamatosan emelkedő árak alaposan próbára tették a lakosság számláját, illetve pénztárcáját. Pedig a java még csak most következik. Úgy hallom, egy háromtagú család (apa, anya, egy gyermek) bevételét várhatóan évi mínusz 500 euró jellemzi majd.
Mondhatnánk, évi viszonylatban ez nem is olyan sok. Igen, mondhatnánk, ha a „szakszerű” számítások egyeznének a valósággal. Hiszen már most érezhetjük az áremelést, legyen szó akár a szolgáltatásokról, élelmiszerekről, lakásdíjakról stb. Csak egy példát mondok: Barátnőmet mágneses rezonancia kivizsgálásra küldte a neurológusa.
Több klinikát is felhívott, mert felettébb furcsállotta, hogy egyszeriben fizetnie kell ezért a szolgáltatásért, pedig azelőtt ingyenes volt. De mindenütt fizetéses vizsgálattal szembesült. A telefonálgatással elfecsérelt egy hetet, aztán a következő héten újra felhívta a lakhelyéhez legközelebb eső klinikát.
Megdöbbenésére a recepciós elmondta, hogy a vizsgálat 40 euróba fog kerülni. Negyvenbe? – szörnyülködött barátnőm, hiszen múlt héten még 25 eurót mondott. Ja, igen, sajnálom – mondta a klinika alkalmazottja, és hangjából valóban kitűnt a sajnálkozás – múlt héten még annyi volt a díj, e héttől már 40 euró. Mi történt ama bizonyos „múlt hét” és „e hét” között. Semmi. Csak felemeltek bizonyos árakat. Igaz, az orvosi kamara bejelentette sok-sok aggodalma között azt is, hogy sorry, de a banki tranzakciók adójának emelését a betegek fogják megfizetni. De ez a rendelkezés csak a jövő év áprilisától lép majd érvénybe. Ha tehát máris felment az MRI vizsgálat ára, áprilistól várhatjuk az „indokolt” emelést. Sőt nincs kizárva, hogy addig még lesz egynéhány árnövekedés e tekintetben (is).
Ilyenkor elgondolkodunk, hogyan fognak megélni azok a családok, és főleg a csonka családok, amelyekben egy vagy több beteg családtagról kell gondoskodni. Hogyan fognak megélni a minimálbérből élők, az anyagi szükségben élők, a hosszú távon munkanélküliek, a rászorulók?
És a rokkant nyugdíjasok, valamint kisnyugdíjasok? Már eddig is túlságosan sokan estek át a szociális hálón. Várhatóan ki fognak szélesedni ezek a táborok. És a jelenleg középszinten élők adományai a szegények megsegítésére értelemszerűen csökkenni fognak, hiszen ők is lejjebb kerülnek a megélhetési létrán. Az áfa 23 százalékra való emelése mindenki számára többletkiadást jelent, de ezeket a sérülékeny csoportokat rendkívül hátrányosan érinti majd.
Ebben a helyzetben felettébb kellemetlen azt hallgatni – nemcsak az átlagemberektől, hanem felelős szakemberektől, sőt politikusoktól is –, hogy a nyugdíjasoknak nem kellene odaadni a tizenharmadik nyugdíjat, azt a bizonyos 606 eurót.
Erre azt mondom, ezt az összeget a nyugdíjasok már régen befizették az államnak, sőt ennél jóval többet is. Ennek pici töredéke ez az évvégi juttatás, ahogy a nyugdíj sem ajándék, hanem az aktív évek alatt befizetett pénzösszegből való juttatás. Kár, hogy amire az okoskodók is nyugdíjasok lesznek, el fogják felejteni mostani nézetüket. Mert a nyugdíjukkal biztosan nem lesznek elégedettek!
Még valami: ezeknek az embereknek nincsenek szüleik vagy nagyszüleik vagy más rokonaik, akik kénytelenek a fogukhoz verni a garast? Vagy erről a fiatalabb generáció mit sem tud? Meglehet. Hiszen az általános hangulatból, amelyet a legfelsőbb szintről diktálnak, az jön le, hogy a nyugdíj könyöradomány.
A nyugdíjas üljön otthon a fenekén, akkor nem koptat ruhát és cipőt, nem költi a pénzét ne adj´ isten színházra vagy könyvre, és igenis legyen lelkiismeret-furdalása, ha bevásárlás során nem átall valamilyen gyümölcsöt is venni, mondjuk három mandarint, vagy két almát. Így aztán a nyugdíjas hallgat, nem panaszkodik, nehogy magára haragítsa rokonait, ismerőseit, amit azok minden bizonnyal rossz néven vennének.
Egyszer mindenki, vagy majdnem mindenki nyugdíjas lesz. Tehát akik ezt megérik, saját bőrükön tapasztalják majd, hogy ez a státusz nem fenékig tejföl. Persze kivéve azokat, akik valami szerencsés csillagzat alatt születtek. Ilyenek is vannak, de ez a jegyzet nem róluk szól.
