Hangolódás a karácsonyra?
Az utóbbi hetekben egyre több csillogó-villogó csecsebecse tűnik fel a boltok pultjain. Plüssmackó norvégmintás pulóverben, rénszarvasos bögre, adventi koszorúk, gyertyák minden mennyiségben… A naptár szerint november felénél járunk, de az üzletekben már bőven karácsony van. Őszintén szólva engem már jó néhány éve meglehetősen hidegen hagynak ezek a karácsonyi termékek.
A rendszerváltozást követő néhány évben valahogy telítődtem ezzel a talmi csillogással, a fényözönt sem kedvelem. Néhány szál gyertya mellett igazán meghitt az ünnep. Legalábbis számomra. Merthogy vannak olyanok, akik a világ kincsét is elköltenék szezonális árura. Aminek ugyebár jóval busásabb az ára, mint annak, amit az év bármely szakában leemelhetünk a bolti polcról.
A hétvégi bevásárlásom során leginkább tehát erre az élelmiszerre fókuszáltam. Tojás legyen, mert a tojás az kell! Volt is belőle akármennyi. Csak az árcédulán lévő összeg szegte kedvemet. A legolcsóbb tízes csomagolású is 2,99 euróba került. Ennél aztán már csak drágábbak voltak, de őszintén szólva, azokkal már nem is törődtem. Inkább meghánytam-vetettem magamban, kell-e nekem a tojás darabja 30 centért. Megnéztem azt is, meddig tart a szavatossága. Hát nem karácsonyig. Addig még egész biztos kell majd venni, és nem csak tíz darabot.
Mivel a tojás az egyik legegészségesebb élelem, kell a rántott húshoz, a hétvégi süteményekbe is, úgy döntöttem, veszem-viszem. Közben persze arra gondoltam, ha már most ilyen sokba kerül, mibe fáj majd december közepén…? Már srófolják felfelé az árakat. Tudják az üzletláncok, hogy még a szegényebbek is legalább az ünnepre vesznek süteménybe valót. Kerül, amibe kerül.
És mindjárt ott is vagyunk a vajnál, aminek ára az egekbe repült, alig néhány hét alatt. Sajna nemigen olcsóbb a margarin sem.
A porcukrot sem fillérekért vesztegetik. Hát még, ha mákkal vagy dióval szeretnénk tölteni az ünnepi sütit és csokimázzal díszíteni! Bár nem számoltam ki, de egy tepsi zserbó, ami nálunk az ünnepi asztal elengedhetetlen tartozéka, kisebb vagyonba kerülhet.
Amivel idén is meggyűlhet a bajunk, az a silány minőség. Rossz alapanyagból pedig sose lehet finomat sütni. Áldott emlékű nagyanyám, aki sütésben és főzésben egyszerűen verhetetlen volt, még az átkosban is sokat adott a minőségre. Csak egyfajta lisztet használt, ami bevált, azt is mindig átszitálta, a lekvárt maga főzte, a diót maga pucolta, mákját maga őrölte, mézet meg vett vagy kapott a szomszédban. Tojás volt dögivel, a túrót maga erjesztette… Talán azt már mondanom sem kell, hogy ilyen prémium kategóriájú alapanyagokból kis mennyországot varázsolt az ünnepi asztalra.
Azok az idők rég elmúltak. Nekünk, mai modern nőknek, többnyire csak a bolti alapanyag marad. Cukrásznők, tortasütő asszonyok tudnának arról mesélni, mennyire nem mindegy, milyen vajat vesznek. Mert nem mindegyiket lehet szép simára kikeverni.
Attól tartok, a fényes csokoládémázt is lespóroljuk a linzerekről, mert a minőségi étcsoki táblájának ára is bőven 1 euró fölött van. Állítólag baj van a kakaóterméssel is…
Egy szó, mint száz, lélekben készüljük, hogy a bejglibe való idén komoly költségtétel lehet. Karácsonyig még másfél hónap van hátra. Addig párszor még biztosan feljebb kerekítik a boltosok a szezonális élelmiszerek árát. Aztán az új évben már nem is nagyon viszik le, hisz növekszik az áfa. Megint ki lehet majd magyarázni a dolgot. A vevő meg csak főjön nyugodtan a saját levében. A profit az legyen meg. Így lehet boldog karácsonyuk nekik, de nem a kisembereknek.
