Halloween versus halottak napja – hol az igazság?
A Wikipedia – amit a legtöbb kíváncsi ember hiteles forrásnak vél – szerint a halloween ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep október 31. éjszakáján, a mindenszentek katolikus ünnep előtti estén, elsősorban az angolszász országokban tartanak. November közeledtével ezzel van tele a világháló és a közösségi média. A sok önmagát hiteles hírmondónak-hírvivőnek tartó „jószándékú” ember agyonmagyarázza miért igen és miért nem, ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a sok féligazság közepette.
A napokban tőlem is megkérdezték, mi az egyház véleménye a halloweenről? Tipikus beugratós kérdés, hiszen a legújabb Magyar Katolikus Lexikon ezt a címszót nem is ismeri. Ennek ellenére a legtöbb túlbuzgó lelkész alig várja, hogy rákérdezzenek, hogy aztán jól megmondja a magáét… Kevés olyan teológus van, aki meri nem ellenezni, viszont a miértre még ők sem tudnak egyértelmű választ adni.
Két dolgot szeretnék már az előjáróban tisztázni: egy dolog az egyházi tanítás (vélemény), s kicsit más dolog a teológus tudósok eszmefuttatásai, akik, ha túl gyorsan futnak, egy időre cenzúra alá is kerülhetnek. Ezért nem okos túlságosan elrugaszkodnia egy teológusnak a médiában, ezért most én is csak hivatkozni merészelek a szerintem a téma legszakavatottabb ismerőjére, Augustine Thompson domonkos atyára (O.P.), a Virginia Egyetem vallási tanulmányainak docensére. A halloween katolikus eredete címen olvashatjuk a nagyon érdekes és az eddigi legrészletesebb tanulmányát.
A halloween sokkal összetettebb jelenség, mint gondolnánk, ezért jobb se nem propagálni, se nem tiltani, s ha mégis, előbb illene áttanulmányozni a domonkos teológus írását.
Az egyház igyekszik a közemberhez szólni, a teológusok dolga szűkkörű kutatásokat végezni, s az eredményeket nagyon kis porciókban adagolni a hívőknek. S mivel sok olyan dolog van, ami az első látásra megtévesztő, jobb inkább nyugodtabb vizekre evezni és elismerni, ebben nem vagyok szakavatott. Azt viszont tudatosítani kell, amint részt veszek halloween ünnepségen, máris mellette tanúskodom, s ezzel meg is botránkoztathatok sokakat. S jaj az ilyennek, olvassuk a Bibliában.
Szerintem nem véletlen, hogy a katolikus naptárakban november 1-je az üdvözült lelkek emléknapja. A mindenszentek ünnepe jelentősebb, mint a halottak napja, amit november 2-án tartunk. S bár nem ünnep, csak kisebb fajsúlyú emléknap, a köztudatban a halottak napjára esik a nagyobb figyelem, hiszen ilyenkor illik megtenni a temetőlátogatásokat.
A mindenszentek, tehát az ünnep csak másodrangú a hétköznapi hívők számára. S ezen nem lesz könnyű változtatni, pedig szentjeikre is szükségünk van a halottaink tisztelete mellett! Hadd említsek meg két hazai példát, az egyik több mint 400 éves a másik pedig friss.
A horvát származású Kőrösi Márk esztergomi kanonok, a lengyel jezsuita Grodecz Menyhért SJ és az erdélyi származású Pongrácz István jezsuita tábori lelkészt 1619. szeptember 7-én Kassán halálra kínozták, mert nem tagadták meg katolikus hitüket. Őket 1995 óta szentként tiszteli a világegyház. Azt már kevesen tudják, hogy volt egy negyedik vértanú is, méghozzá a felvidéki származású Dóczy András, aki a Csallóközből származott, majd Kassa várkapitánya lett. Ő állta legtovább a kínzásokat, s végül a Fogarasi börtönben megmérgeztek. Míg a három papról számtalan publikáció jelent meg, a mi csallóközi vértanúnk szinte feledésbe merült.
De van egy egészen friss példám is: ki olvasott vagy hallott arról a felvidéki fiatalemberről, Munk Tamásról, akinek a szentté avatása már két éve folyamatban van? Édesanyja Losonci volt, édesapja a Szenc melléki Rétén született. Esterházy János már közismertté vált, az ő szentté avatásán is dolgoznak, Tamáséról viszont semmit nem tudunk. Vajon miért?
A Katolikus Egyházban kb. 15.000 szentet tartanak nyilván, akik között név szerint csak kb. 7.000 ismerünk (a legutóbbi, 2004-es névsor alapján).
Szent II. János Pál pápa több személyt avatott szentté, mint elődei az elmúlt 400 évben. Vajon miért? Ezek olyan kérdések, amelyek figyelmet érdemelnek, de sajnos figyelmünket nagyon gyakran elterelik, s nem csak a halloween körüli értelmetlen viták.
Gyakran hallom, gondolkodom tehát vagyok. Én még úgy tanultam a filozófiatörténetben, hogy „kételkedem, tehát gondolkodom – gondolkodom, tehát….”. Manapság arra oktatnak bennünket, hogy kételkedés nélkül fogadjunk el mindent, amit gyakran ismételgetnek, s nem csupán az online térben. Ugyan nem könnyű ebben a kultúrkörben megmaradni józan gondolkodónak, de ehhez kívánok sok sikert mindenszentek ünnepe kapcsán!
