2021. november 27., 19:13

Haláltánc

Európai szellemiségünk eredendő működési módja, ha egy dologról egy másik dolog vagy dolgok egész sora jut eszünkbe. Nem is volna ezzel mindaddig semmi baj, amíg az ember gondolkodását alapvetően megbízható, valódiságukat tekintve természethű, érvényes és igaz dolgok alapoznák meg, s ha ezt az alapvetést nem próbálnák átvenni holmi ideológiák, amelyek legtöbbször spekulatív célzattal, gorombán törik meg és torzítják el a valóság és az arról kialakított képzetek közti hiteles megfelelést. 

európai unió
Fotó: unsplash.com

Az Európai Unió fórumain ismét Magyarország és Lengyelország keresztre feszítése folyik. Ennek során spekulatív szempontok szerint (ha törik, ha szakad) próbálják a két ország önmagáról, a világról, a politikáról, az etikáról és az erkölcsről stb. alkotott (pontosabban ezer év alatt kialakult) értékrendszerét lerombolni és semmissé nyilvánítani.

Látva a valóság és a valóságra alapozott összefüggések gátlástalan semmibe vételét, azt az arrogáns hazudozást, amivel Magyarországot és Lengyelországot próbálják megtörni, a még gondolkodni tudó (és vágyó) embernek az inkvizíció legsötétebb, legbarbárabb korszaka jut az eszébe.

Miközben az Európai Unióban a gondolkodás igényét és jogát változatlanul Magyarország és Lengyelország (és néhány szolidáris ország elszántabb képviselete) védi. 

Óhatatlanul Czesław Miłosz, az évtizedekig Amerikában élő Nobel-díjas lengyel író jut az eszembe.

Fellapozva Szülőhazám, Európa című esszékötetét, az Egy nehezen megérthető kórról című írását olvasgatom. Érdekfeszítő, hogy a hatvanas-hetvenes években még egy ilyen kaliberű író és gondolkodó is, mint Czesław Miłosz, a társadalmi jelenségeket és azok visszahatásait szinte aggályok nélkül (az ugyan zsákutcás, de mégis csak) a természetes fejlődés jelenségeiként értelmezi és taglalja. Talán ezért is keres mélyebb társadalomfilozófiai összefüggéseket. S mert valódi gondolkodó (ha öntévesztő módon is), talál is mély értelmű magyarázatokat, ok-okozati összefüggéseket a kiábrándítóan sekélyes realitás helyett. A pénzügyi háttérhatalom ma már leleplezett és közismert világpusztító aktivitása helyett, amely arcátlanul – Soros Györggyel a kirakatban – még napjainkban is Kalkuttai Szent Teréznek próbálja hazudni magát!

Miłosz írásában, amerikai társadalmi élményeit rögzítve, ilyen sorokat olvashatunk:

A huszadik század, ha az ember elgondolkodik róla, nem késztet örömteli véleményalkotásra, de ha már elkerülhetetlen a szembesülés vele, akkor a találkozás történjék ott, ahol elérte tébolyult teljességét. Kiváltságnak tekintem, hogy nekem itt, Amerikában adatott meg, hogy ebben részesüljek. Olyan volt ez, mint hajdan a totális pestisjárványtól elnéptelenedett városokban: én is gyakran éreztem úgy, ha túlélem (!), akkor gazdagabb leszek egy tapasztalással, amely nélkül kortársaim neveltetése (nota bene!) a retorikába vetett hit miatt mindig elhibázott lesz.” 

Eddig az idézet, jöjjön a párhuzam. Az említett „retorikába vetett hit” miatt most az EU-ban évezredes nemzetek élet- és társadalomszervező tapasztalatai válnak egyik napról a másikra (sőt egyik pillanatról a másikra) érvénytelenné! Mert a spekulatív nyerészkedés gondolatkörébe (értsd: gátlástalan hazugságai közé) nem illeszthetők. Hogyan is illeszkednének évezredes igazságok a lassan már mindent gátlástalanul meghamisító tendenciák közé?

Az Európai Unió ma már nem Európa alapkérdéseit megoldani akaró szerveződés, hanem Júdások, latrok, gátlástalan hazudozók, politikai prostituáltak, hazaárulók, önjelölt hamis próféták és messiások, gátlástalanul habzsoló spekulánsok és egyéb „gyönyörűségek” vására.

Ez már a végjáték! Ha hagyjuk, ez a haláltánc valóban az Európai Unió és Európa nagy részének a végét jelenti.

Megjelent a Magyar7 hetilap 20121/47. számában.

Megosztás
Címkék