Halad a förtelmes kaszálógép
Miközben Petr Pavel cseh elnök a száztornyú fővárosban biztosította a kétnapos hivatalos látogatásra érkező Volodimir Zelenszkijt Ukrajna európai uniós csatlakozásának támogatásáról, az újabban „vicces" kedvében lévő, pápai pózban tetszelgő Donald Trump jelezte, fogytán a türelme. Az amerikai elnök egy vasárnapi tévéinterjúban elmondta, országa felhagyhat az ukrajnai békeközvetítéssel, de szavait talán nem kell véresen komolyan venni, a célvonalban az ásványkincs-kitermelési szerződés, bányászni pedig jobb békeidőben…
Természetesen Vlagyimir Putyin is benne volt a tévében, ahol mindenkit biztosított, Oroszországnak minden szükséges ereje megvan ahhoz, hogy sikeresen befejezze az ukrajnai „különleges műveletet" nukleáris fegyverek bevetése nélkül, bárhogyan is provokálják erre. Ugyanakkor a második világháború befejezésének 80. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések idejére háromnapos tűzszünetet javasolt, amit ukrán partnere akár meg is tízszerezne.
Az év első harmadában az orosz szárazföldi támadó hadműveletek jellege mindenütt a frontvonal megfeszítésére, a helyi áttörési kísérletekre, illetve pár száz méteres–egy-két kilométeres taktikai előrenyomulásokra korlátozódott. Az északi tengelyen, Szumi, Kurszk és Belgorod irányában a tavaly év végi állapothoz képest nem történtek megerősített orosz előrenyomulások, csupán folyamatos tűzharcok és kisebb határsávbeli ütközetek zajlottak. A fő erőfeszítés itt a kurszki régió felszabadítása volt.
A keleti főirányban zajlott a legintenzívebb harci tevékenység, főként a luhanszki és a donyecki régióban, lassú, de folyamatos előrehaladás mellett. A déli tengelyen, Zaporizzsja térségében március óta a Serbaki-Lobkove vonalon állnak az orosz csapatok, további előrenyomulás nem történt, ahogy Herszon térségében is leginkább csak hírszerző és felderítő akciók zajlottak.
Anélkül, hogy részletekbe mennénk, összességében elmondható, hogy az oroszoknak sem az északi, sem a keleti főirányban nem sikerült mélységben áttörniük, a déli tengelyen pedig stagnálás jellemzi a frontot. Az Atlantic Council elemzése meg is említi, hogy márciusban Oroszországnak 240 négyzetkilométernyi területet sikerült elfoglalnia, ez a legalacsonyabb havi nyereség az új, 2024-es nyári offenzíva kezdete óta. Ezzel párhuzamosan azonban folytatódtak az ukrán erők bekerítésére irányuló hadműveletek, nyomást gyakorolva a védelemre. Az orosz hadsereg logisztikai kapacitását segítette, hogy Észak-Korea jelentős mennyiségű tüzérségi lőszert szállított Moszkva számára.
Miközben a szárazföldön lassúbb haladásnak lehetünk a szemtanúi, az elmúlt hetekben-hónapokban fokozatosan átalakult az „égi háború". Ukrajna a nyugati támogatásokból komoly erőfeszítéseket tett légvédelme megerősítésére, növelve a föld-levegő rakétaállások számát, illetve sikerrel teszteltek lézeres légvédelmi prototípusokat is, amelyek a drónok és a helikopterek ellen is védelmet nyújtanak. Oroszország erre intenzív elektronikai zavarással és fokozott dróntámadásokkal reagált, igyekezve kimeríteni az ukrán készleteket. Eközben a dróntechnológia mindkét oldalon ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, s mára stratégiai jelentőségűvé vált.
Oda az év eleji (lehet, hogy kincstári?) optimizmus. Míg január elején, a pezsgőspoharakat épp csak letéve az elemzők többsége felfokozott várakozásokkal számolta a napokat Donald Trump beiktatásáig, hegyezve a tollat, most azt láthatjuk, mindkét fél a hosszabb távú harci szükségletekhez igazítja hadszervezeti struktúráját. Bár Marco Rubio amerikai külügyminiszter szerint „a béke közelebb van, mint korábban bármikor", addig is működik a „förtelmes kaszálógép".
