2024. október 12., 10:02

Háború és háború

A Hamász egy évvel ezelőtt tört be Izraelbe, Oroszország 32. hónapja háborúzik Ukrajnában. Szomszédai segítik, nem az agresszor oldalán állnak, ellenkezőleg, fegyvereket, gyógyszereket, élelmiszert, villanyt, földgázt és nagyon sok pénzt küldenek, és az életüket féltő milliókat befogadják. Izraelt három oldalról lövik, Libanonból, Jemenből és Iránból, a negyediket, amely lényegében az első volt, a Hamászt nagyjából kiiktatták Gáza megszállásával és lerombolásával, szomszédai nem segítik. A Gázából elmenekülő palesztinok elől lezárta a határt Egyiptom. 

 

Háború

Apropó, rombolás. A háborúk, ugye, erről szólnak, a másik megsemmisítéséről. Az oroszok a háború második felében kifejezetten a kritikus infrastruktúrát támadják, hogy teljesen ellehetetlenítsék az életet Ukrajnában. Víz, villany, gáz nélkül maradnak az emberek, ráadásul most, a hamarosan beköszöntő hideg előtt, kifejezetten gonosz húzás. De talán még többről van szó, Moszkva nyilván rá akar erősíteni az Ukrajnában is kétségtelenül meglévő háborús fáradtságra.

Az embereknek elegük van a véres küzdelemből, és nemcsak Ukrajnában, hanem Oroszországban is, és Moszkva úgy is kalkulálhat, hogy ezáltal a tűzszüneti tárgyalásokat is kikényszerítheti.

Lesz egy hosszú évekre befagyott konfliktus a nyugati határainál, de elérheti a célját, kivéreztette Ukrajnát és megakadályozta a NATO-tagságát. Azt ma már senki sem gondolhatja komolyan, hogy a nagy területű és ásványi anyagokban a világ leggazdagabb, de mindössze 147 millió lakosú Oroszország területszerzés céljából hadba lépne a NATO-val. 

A Közel-Keleten is valaminek a megakadályozása lehet a fő cél, a tűzszünet azonban egyelőre szóba sem jöhet. Irán és a terrorszervezetek Izrael teljes megsemmisítését szeretnék elérni, vagyis számukra a Trump-adminisztráció idején elindult arab–zsidó közeledés, további Ábrahám-megállapodások aláírása teljességgel elfogadhatatlan.

Közben megtanultunk egy új kifejezést, illetve megtudtuk, hogy napjainkban proxik vívják meg a nagyok háborúit harmadik területeken. Helyettesítő háborúkról van szó, ahol a nyugati világ vívja harcát az Egyesült Államok vezetésével Oroszország ellen, és a muszlim világ vívja harcát Irán vezetésével Izrael ellen. Washington mindkét felet, Ukrajnát és Izraelt is elkötelezetten támogatja, ez utóbbi esetében azonban nem feltétlenül Netanjahu miniszterelnök kormányáról van persze szó, de ennek nincs most itt az ideje. 

A világ tart a közel-keleti helyzet eszkalálódásától, gondoljunk csak a fontos tengeri útvonalakra, Ukrajna pedig legyen Európa gondja, hiszen nem veszélyezteti a világkereskedelmet. 

Az is nagy különbség a két háború között, hogy a világ példátlan szankciókkal reagált Oroszország agressziójára és szolidáris Ukrajnával. Ezzel szemben az egy évvel ezelőtti Izrael elleni agresszió után nem sokkal világszerte palesztinpárti tüntetések voltak és zsidó zászlókat égettek, erősödött az antiszemitizmus. És az agresszornak, a Hamásznak sem kellett komoly szankciókkal szembenéznie.

Ami még azonos a két háborúban a szenvedés és az ártatlanok halála, illetve a győzelmi trófeák „megszellőztetése” az interneten.

Az oroszok a napokban büszkén mutattak be egy megszerzett német Leopard harckocsit, ahogy a palesztinok is örömtáncot jártak a romok között egy égő izraeli tank mellett. Sosem fogom megérteni, hiába, a háború a férfiak „műfaja”.

Megjelent a Magyar7 2024/41. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék