2021. augusztus 14., 19:00

Ha nincs magyar érdekképviselet, nincs megbékélés sem

Kövér László somorjai látogatását a mai napig emlegetik. Legalábbis szlovák körökben, ugyanis sajnos ez sokkal többről szól, mint egy diplomáciai botrány. Az eset után olyan kérdések kerültek felszínre, amelyeket a szlovák politika igyekezett tabuként kezelni az elmúlt tíz évben.

Kövér Somorján

A szlovák politikai osztály rendszerint figyelmen kívül hagyta a magyar vonatkozású kérdéseket az elmúlt években. Jó példa erre, hogy a mai napig nem tisztázódott a kettős állampolgárságról szóló törvény helyzete sem. A szlovákiai magyar oktatásügy, az önkormányzatiság kérdése és számos további olyan felvidéki magyar téma van, amelyről rendszerint nem akar tudomást venni a szlovák politikum.

Nem véletlen, hiszen ezek olyan problémák, amelyek új alapokra helyeznék a szlovákiai politikát.

Gyakran halljuk azt az érvet szlovák oldalról, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok akkor jók, ha a múlt nincs felhánytorgatva. Ebben azonban nagyon téved a szlovák fél: a problémák korántsem oldódtak meg, csupán a háttérbe lettek szorítva.

Könnyű arról beszélni, hogy fölösleges ezekkel a témákkal előhozakodni, és inkább a jövőbe kellene tekinteni, mert a V4-n belüli jószomszédi viszonyt kell szem előtt tartani. Ez azonban nem ilyen egyszerű.

A szlovák nyelvű konzervatív Postoj portálon egy érdekes kommentár jelent meg Lukáš Krivošík tollából. A publicista azt fejtegeti, hogy a V4-n belül akkor lesz erős a viszony, ha a történelmi témák nem kerülnek előtérbe. Krivošík leszögezi, ha Orbán Viktor elvárja, hogy a V4-ek közösen lépjenek fel Brüsszel „agresszív” politikájával szemben, akkor abba kell hagynia a nacionalista politizálást.

A szerző egyébként egyetért a Visegrádi Négyek kulcsfontosságú szerepével, de sajnos ő is, ahogy a többi szlovák politikus és kommentáríró félreértelmezi a jelenséget.

A jószomszédi viszony csakis akkor valósulhat meg, ha az országok kölcsönösen megbíznak egymásban, és tiszteletben tartják a történelmi emlékek fontosságát.

Tegyük hozzá, Ivan Korčok megnyilvánulásai nem ezt a kölcsönös bizalmat erősítették, sőt újabb fölösleges és helyenként hisztérikus reakciókat váltottak ki. Az odamondogatásba több aktív és reaktivált szlovák politikus beleállt, köztük a kormányfő, Eduard Heger is.

Legnagyobb sajnálatunkra a szlovák politikusok nem értik, a felvidéki magyarok számára miért olyan fontos mindmáig a történelmi múlt és emlékezet.

Jól példázza ezt, hogy még a szlovák „demokratikus pártok” képviselői közül sem akadt senki, aki ki merte volna mondani, hogy Korčok reakciója eltúlzott volt.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, akadnak olyan szlovákok, akik a magyarok „barátainak” tartják magukat. Ilyen például František Mikloško, aki ugyan már nem aktív politikus, de régebben számtalanszor bizonyította, hogy megértéssel és bizalommal fordul a felvidéki magyarok felé. Mikloško kimondta azt, hogy a felvidéki magyarok számára Magyarország mindig is a lelki hazájuk lesz, és ezt el kell fogadni.

A probléma az, hogy Mikloškón kívül kevés olyan szlovák személyiség van, aki hajlandó megérteni a szlovákiai magyarok helyzetét.

Ahogy Mikloško mondhatni baráti kapcsolatba került Duray Miklóssal, úgy a mostani magyar politikusi nemzedék tagjainak is jó kapcsolatot kell ápolniuk azokkal a szlovák politikusokkal, akik hajlandóak a szlovák–magyar kapcsolatokról tabuk és arrogancia nélkül beszélni. Gondolom, az olvasó számára is napnál világosabb, ha valamikor, akkor éppen most van égető szükségünk az egységes magyar érdekképviseletre. A tíz évig tartó megosztottság árát csak most érzékeljük igazán.

Zárásként azonban nézzük a dolgok jó oldalát.

Ivan Korčok arrogáns kijelentései végre újra gatyába rázhatják a felvidéki magyar politikumot, és lehet, ez kell ahhoz, hogy a felvidéki politika újra egységes legyen.

Folytassa csak bátran Korčok úr, mi ettől ébredezünk!

Megosztás
Címkék