Ha nem leszünk éberek, győznek a stréberek
Cseh Péter, az OĹaNO parlamenti képviselője is tagja volt annak a bizottságnak, amely a járási hivatalok élére az elöljáró-jelölteket választotta ki. Elégedetten mondta a sajtónak, hogy a vágsellyei, galántai, dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, nagykürtösi, rimaszombati, losonci, rozsnyói, Kassa városi és tőketerebesi jelölt beszél magyarul is. Nem mondta, milyen szinten, de konyhanyelven egész biztos tudnak kommunikálni, sőt, talán az is előfordulhat, hogy akadnak köztük magyar nemzetiségűek is….Voltak is, lesznek is…
Nos, ez itt mifelénk a legnagyobb baj! Mivel nincs a felvidéki magyarságnak parlamenti pártja, amelyikkel Matovičék esetleg együtt tudnának működni minden szinten, kénytelenek most a magyarok által lakott régiókban improvizálni, és magyarul beszélőket halászni a járási hivatalok elöljárói tisztségeibe. Az OĹaNO regionális struktúrákkal még nem igen rendelkezik, különösen a magyarok által lakott járásokban számít hiánycikknek ez, így pedig egyáltalán nem könnyű feladat. Óvakodniuk kell attól is, nehogy véletlenül olyan jelöltre bukkanjanak, aki összemosható valamelyik magyar párttal.
Valószínűleg ezt fogják tenni a járási munkahivatalok vezetőinek jelölésénél is! A kiválasztás feladatával minden bizonnyal az OĹaNO díszmagyarjai - parlamenti képviselői vannak megbízva. Őket már megtalálták a parlamenti választások előtt, velük lehet számolni, sőt illik meghálálniuk, hogy mandátumhoz juttatták őket.
Nos, ha nem leszünk éberek a jövőben, és nem lesz egy egységes magyar pártunk, akkor továbbra is ilyen megkörnyékezhető, stréber magyarokra lesz bízva a képviseletünk minden szinten!
A folyamat beindult! Évekig tartó tétovázásunk, tehetetlenségünk, szétszórósdi-összefogósdi játékunk és az ebből fakadó kiábrándultságunk, jajjgatásunk feltűnt a szlovák pártoknak is. Rájöttek, hogy egy kis jóindulattal, itt-ott odavetett konccal, barátkozást imitáló hanggal potenciális szlovákpárt-szavazókká lehet átnevelni minket. Ezért vagy lecsaptak egyenként a kiválasztott és megkörnyékezett magyarokra, vagy pedig már platformot is létrehoztak számunkra, mint például a Progresszív Szlovákia mozgalom. Nem lehet messze az az idő, amikor az egyszerű emberek is megcselekszik ugyanezt.
Addig viszont óvatosan kezelnek minden nemzetiségi kérdést, és csak olykor-olykor bújik ki a szög a zsákból, mint például Matovičnál, amikor azt mondta, hogy ő baráti kezet nyújtott nekünk, és mi beleköptünk. Persze rögtön megbánta, amit mondott, és mosakodni kezdett, mert féltette a magyar szavazatokat.
Kell nekünk olyan jövőkép, amely a közel félmilliós felvidéki magyarságnak parlamenti pártképviselet helyett újfent csupán díszmagyarokkal szúrja ki a szemét?
A magyar pártegyesülés bizonyára nem tűnik előnyösnek a kormányfő számára, jól érezheti, hogy ezzel legközelebb magyar szavazatokat veszíthet el, olyanokét, akik eddig a széthúzás miatt dafke nem szavaztak magyar pártra! De akkor, abban a helyzetben legyünk majd önzők, és ha megalakul a teljes összefogás a magyar fronton, szavazatainkkal ne sajnáljuk meg a szlovák miniszterelnök pártját, vagy más szlovák pártot!
Megszívlelendő Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének a párt választási sikere által kifejtett gondolata, miszerint „Úgy csináltuk végig az egész kampányt, hogy senki se siránkozott, senki se nyilatkozott lemondóan, kishitűen a saját helyzetéről, az egyéni vagy közösségi létének aktualitásáról.” Szerinte a délvidéki magyar közösség hangulata változott meg pozitív módon, ez volt a siker titka!
Nos, ne maradjon le a Felvidék se a Délvidék mögött: mi se nyafogjunk, ne mutogassunk egymásra felelőtlenül rossz szokás szerint, hanem tegyük a dolgunkat! A magyar pártok találják meg a közös szót és egyesüljenek, kezdjenek el dolgozni egymásra mutogatás és könyöklés helyett, mi pedig adjunk nekik majd bizalmat!
