Győzött a francia önzés az uniós érdek felett
Azt mondják, addig tart Európa, ameddig gótikus katedrálisokat építettek. Földrajzi értelemben persze további területek is Európa részét képezik, amelyeket politikai értelemben is Európához, pontosabban az Európai Unióhoz csatolhatnánk, de nem tettük. Azokról a nyugat-balkáni országokról, Észak-Macedóniáról és Albániáról van szó, amelyek minden feltételt teljesítettek az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, mégsem kaptak meghívót a legutóbbi uniós csúcson.
Nyilvánvaló, hogy ezek az országok arculcsapásként értelmezték az elutasítást, főleg a mindössze 2 milliós Észak-Macedónia, amely még a nevét is hajlandó volt megváltoztatni, hogy elhárítsa az uniós csatlakozás útjából az összes akadályt, és megfeleljen a szomszédos uniós állam, Görögország elvárásainak.
Franciaország vétózta meg a nyugat-balkániak ígéretes menetelését Európa felé, mondván, ezekben az országokban sok a probléma a szervezett bűnözéssel, a jogállamisággal, és nagyon sok albán folyamodik letelepedésért Nyugat-Európában. Magát az unió nagy reformerének tartó Emmanuel Macron azzal érvelt uniós kollégáinak, hogy előbb az uniót kell rendbe tenni, utána jöhet a bővítés.
Csakhogy az unió elemi érdeke, hogy a Nyugat-Balkánt stabilizálja. Igaz, hogy ott most nincs háború, de küzdenek az illegális bevándorlással, vannak gazdasági problémák és hatalmi vákuum. És ez veszélyes. A politikai befolyás ugyanis olyan, mint a víz, ahol helyet talál, oda befolyik.
Üresen biztos, hogy nem marad, és Európának elemi érdeke, hogy európai hatalmi befolyás legyen abban az érzékeny térségben, és ne orosz vagy török. Mert a hagyomány ugyan ez utóbbit diktálná, de az országok, a macedónok és az albánok akarata, hogy csatlakozni szeretnének az unióhoz, olyan történelmi esélyt teremtett Európának, amelyet hiba lenne elkótyavetyélni. Sőt, több annál, bűn lenne! Igaz persze, hogy per pillanat Moszkva és Ankara egy másik térségben növeli a befolyását, nevezetesen Szíriában, de az is nagy hiba, sőt bűn lenne, ha azt gondolnánk, hogy e két ambiciózus, a térség meghatározó hatalmi státusára törekvő (Törökország) és nagyhatalmi státusának megőrzéséért harcoló (Oroszország) államnak nem maradt elég szabad vegyértéke a balkáni övezet behódoltatására.
Franciaország az Franciaország. Önös érdekeit követte, amikor nemet mondott Észak-Macedónia és Albánia csatlakozására. Ugye, hagyományosan nem francia érdekszféra a Balkán, ha napjaink gazdasági-politikai viszonyaiból indulunk ki, akkor a német befolyás érzékelhető, és Macron ennek a növekedését akarta megállítani.
Egyelőre sikerült is neki, de remélhetően nem sokáig, mert a lassan felálló Leyen-bizottság elkötelezte magát a bővítés mellett. A másik dolog pedig, hogy a macedónok és az albánok csalódottsága belpolitikai válságot generálhat ezekben az országokban, ami súlyos következményekkel járhat. Jusson eszébe Európának, hogy a kis, kétmilliós Macedónia az elmúlt években – igaz, a V4-ek segítségével – elkötelezetten védte a határokat, és nem engedte tovább az illegális bevándorlókat.
Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/44.számában.
