Gyereknap extrákkal!
Ilyenkor, gyereknap környékén gyakran eszembe jut egy vácrátóti szobor, Böjte Horváth István első világháborús emlékműve, amelyet 2014-ben adták át Vácrátóton, egy Pest megyei településen, hogy aztán nem sokkal később felkapja az internet és folyamatosan felbukkanjon különböző közösségi oldalakon.
Az alkotás a maga egyszerűségében mond sokat. Egy hagyományos, népviseletbe öltözött családot ábrázol az egykori beállított családi fényképekhez hasonlóan. Csakhogy a képről hiányzik az apa, a két gyerek a semmire támaszkodik, az anya a semmit öleli át. Nem is kell ennél több, mindannyian tudjuk, hogy mi történt a férfival, és hogy mit jelent mindez a hozzátartozóknak.
Az emlékmű sajátosan jeleníti meg a hiányt és a szenvedést, az elesett katona tragédiáját és a hiányát szenvedő családot.
Az ukrán-orosz háború kitörése óta a szoborról készült fotók tömegekhez jutnak el az interneten. Az EU egyes tagállamainak világháborús uszítása pedig jelennek szóló üzenettel tölti meg az alkotást.
Gyakran vezet az utam mostanában a településen át, néha megállunk a szobor előtt. Gyereknapon még soha nem jártam ott, pedig a békenap és a gyereknap rokontéma. Igazi gyereknapok csak békében lehetnek! Hiszen a játszótérre dűlő épület tövében nem felhőtlen a gyerekkacaj, a romház pincéjében arra várva, hogy lefújják végre a bombariadót, nem kellemes érzés sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek.
Bombatölcsérben nyerítő hintaló, kitörött ablakból kilógó bababölcső egy csonka, síró Barbie babával, bombaszilánk áldozatává vált focilabda, de még az elhagyott gyerekszobában szögre akasztott játékpuska sem szívderítő látvány. Hősi halált halt apákkal nincsenek kisegítve a gyerekek!
Gyereknapot tartani a front közelében pedig kimondottan örkényi egyperces groteszk novellatéma. Ady szerint is „az Élet él és élni akar, nem azért adott annyi szépet, hogy most átvádoljanak rajta véres s ostoba feneségek”. Napjainkban ilyen véres s ostoba feneségek szítják a világon a világháborús feszültséget!
Amíg a játéktank csak gipszkatonákon át halad a gyerekszobában, addig a fronton hús-vér embereket, otthon nagyon hiányzó édesapákat tapos bele a földbe. A drónok még úgy, ahogy játékosaknak tűnnek távolból, de közelebb érve halált szóró minden egyes kisrepülő!
El kellene vinni a brüsszeli, kijevi és moszkvai nagyszájú „hősöket” mind egy szálig Vácrátótra a háborús emlékműhöz!? Vajon hogyan feszengenének ott a balti országok világháborút követelő kormányfőhősei, a francia vagy a cseh elnök, esetleg a lengyel kormányfő? Átértékelődne-e a gondolkodásuk a szobor látványától?
Kötve hiszem, mert már a vérükbe ivódott a rettenetosztás, a vérbosszú, az újvilágból érkező utasítások iránti megfelelési és teljesítési vágy.
Ezeknek egyáltalán nem számítana a gyereknap se, a csonka családok sorsa sem érdekli őket, miért hatna rájuk pont egy vácrátóti emlékmű?
De talán azt az emlékművet is újra kell gondolni a jövőben, mert a hírek szerint nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is kötelezővé akarják tenni a sorkatonai szolgálatot, akiket végső esetben azonnal a frontra küldenének egy rövid kiképzés után. Ahogy egyre nagyobb méreteket ölt a háborús pszichózis az európai háborúpárti politikusok körében, úgy állnak elő újabb és újabb hajmeresztő ötletekkel.
Lényegében tehát már ott tartunk, hogy akár egész családokat is a frontra küldenének, férfiakat, nőket, apákat, anyákat egyaránt…
Most kellene úgy isten igazából látványos gyereknapokat szervezni! Akkor, amikor Orbán Viktor szerint Európa háborúba lépésének előkészítése folyik. Most kellene kézen fogni sok-sokezer gyereket, és a háború kiterjesztését szorgalmazó országok parlamentjei, kormány- és államfői hivatalai elé vonulni velük! És a politikus bácsiktól és néniktől a háborús készülődés helyett a béke kezdeményezését kérni, követelni!
Brüsszel központjában a gyereknapon pedig felállítani egy hatalmas vidámparkot, hullámvasúttal, elvarázsolt kastéllyal, mindenféle mókával és millió békelufival, szabadjára engedett békegalambokkal, messzire hangzó gyerekkacajjal tiltakozni az atomháborús készülődés ellen. Ez lenne ám az igazi móka! Hátha észhez térnének a világ urai! Hiszen a harmadik világháború után már minden késő lenne!
Hogy a gyereknap végén elmondhassuk: véget ért a móka mára, de egyáltalán nem mindegy, hogyan zárul Miki mókatára!
