Gyere hozzánk, olcsóbb lesz!
Olyan világot élünk, amikor szinte naponta hívogatnak bennünket különféle szolgáltatók, telefonos házalók, hogy első hallásra csábító ajánlatokkal bombázzanak minket. Különböző kedvezményekkel kecsegtetnek, s többnyire csak a végén derül ki, hogy azért itt is van feketeleves. Valamit valamiért…
Jó ideje már az a taktikám, hogy megköszönöm a megkeresést és máris „lépek”. Telefon letéve, dolog letudva. Nem is beszélve arról, hogy szinte mindig a legrosszabbkor csörgetik az embert. A munka, vagy ne adj isten, az ebéd kellős közepén. Amúgy is jobb szeretek szemtől szemben „üzletet kötni”, a telefonos biznisz nem az én világom.
Néhány napja azonban, nem is tudom miért, nem köszöntem el, hanem végighallgattam – beletelt vagy negyed óra - húsz percbe – az egyik szolgáltató ajánlatát. Sok kérdésem is volt, hogy akkor mégis miért járok jobban, ha „átevezek” hozzájuk és otthagyom a régit… Nem mellesleg, milyen macerákkal jár ez számomra. Megnyugtattak, hogy mindent ők intéznek, nekem ezzel sok dolgom nincs. Mondanom sem kell, hogy miután igent mondtam a valóban kedvező árajánlatra, hamarosan már érkeztek is a szerződések elektronikus úton, sőt másnap már hozta is a futár az új SIM-kártyákat. Gyors volt a tempó. Addig akarták ütni a vasat, míg meleg.
A hétvége nyugodtan telt, bár volt bennem egy kis feszkó a pár nap múlva várható „átállás” miatt. Hétfőn reggel ez első telefont, micsoda véletlen, éppen attól a szoláltatótól kaptam, amelytől távozni készültem. Ezúttal egy kedves fiatalember kérdezett rá, vajon mi az oka, hogy ott akarom hagyni őket. Őszintén megmondtam, úgy érzem, bár a kezdetektől náluk vagyok, több telefont is fizetek, ezért a hűségért nem becsültek meg, és sokallom, amit havonta kérnek szolgáltatásaikért. Hozzátettem azt is, hogyan lehetséges, hogy miután lejárt a kötöttségem, még véletlenül sem hívtak fel kedvezőbb ajánlattal…? Miért csak most hívnak, amikor úgy fest, elhagyom ügyfeleik táborát? Magamban persze nagyon is tudtam a választ, nekik megérte, hogy sokat fizetek, majd bolondok lettek volna engem rábeszélni egy olcsóbb csomagra.
Most, hogy távozni készülök, azonban hirtelen fontos lettem. És kaptam egy visszautasíthatatlanul jó ajánlatot. Még annál is jobbat, mint a másik szolgáltatótól. Fele annyit fogok fizetni, mint eddig. Két évig biztosan. Hogy utána mi lesz, még nem tudom. Ki tart fejben olyasmit, hogy mikor ér véget a lekötöttség? Csak remélni merem, hogy nem emelik fel az árat, és a végén nem kényszerülök valóban szolgáltatót váltani.
A legtöbben nem értünk az üzlethez, annak írott és íratlan szabályaihoz, az ügyfélhalászathoz sem. Akik viszont hívogatnak bennünket, azokat erre kifejezetten képzik. Megnyerő stílusuknak bizony nehéz ellenállni. Észnél kell lenni és figyelmesen hallgatni, bátran kérdezni. Becsületükre legyen mondva, nem a félrevezetés a céljuk, bár egyszerre túl sok információt zúdítanak a nyakunkba. És nem hagynak gondolkodási időt. Épp az utóbbi miatt történhet meg, hogy olyan ajánlatra bólintunk rá, aminek könnyen meglehet a böjtje.
