Gubík kontra Kollár más szemszögből
A felvidéki magyar média nagy részének egyik legnagyobb betegsége a semmitmondás és a szenzációkeltés kényszere. A semmitmondásból nem lehet baj, a szenzációkeltés még akár olvasott is lehet. A jelenség oka az elmúlt három évtizedben lehetett más és más, de az üres beszéd gyakorlata megmaradt. Leggyakrabban azért, hogy az újságíró elkerülje a számonkérhetőséget. Közben igyekezett valamelyik erős szlovák párthoz, egy időben teljes mellbedobással a vegyespárthoz, illetve népszerű vezér politikushoz (Dzurinda, Fico, Matovič, Čaputová, korábban Bugár, majd Gyimesi) dörgölőzni.
Akadnak persze kivételek, amik erősítik a szabályt. Például a Körkép.sk, amely következetesen és kitartóan az etnikai párt ekézéséből kíván megélni. Legyen annak neve akár MKP, Szövetség vagy Magyar Szövetség. Egyfajta sértődöttség és kiszorítottság érezhető a cikkek sorai között, mintha ők az egész felvidéki magyar politikát jobban tudnák csinálni.
Mivel ez nincs így, felelősöknek a magyar párt mindenkori elnökeit tartják, legyen az Menyhárt, Forró vagy éppen Gubík. Azokat a tollforgatókat és médiákat, akik foglalkozni merészelnek velük, egyszerűen lebértollnokozzák.
Magyarországi kötődésüket csak azért nem froclizzák, mert ők sem szeretnének hoppon maradni. Kedvenc prédájuk mostanában Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke. Ha van rajta sapka, ha nincs, adnak neki rendesen. Legutóbb a ta3-as szereplése miatt állították pellengérre, de előtte bekukkantottak a martosi vendégházba is. Mivel ott semmit se találtak, nyomon követték őt a televízióba is. Hogy mit mond ott, vagy mit nem mond. Szerintük bőven tetten érhető volt a beszélgetős műsorban az ideológiai elköteleződéstől való félelem, aminek a politikai elemző szerint egyetlen oka lehet, mégpedig az, hogy újrafényezik a Most-Híd 2.0 kiépítésének modelljét. Nesze semmi, fogd meg jól!
Gubík stúdió-szereplését Boris Kollár társaságában leszereplésnek, jellemtelenségnek és bukásnak nevezi a lapíró. Attól se riad vissza, hogy kijelentse „stratégiája mindenkoron igazodik a bársonyszékhez, minden körülmények között koalícióképes, bizniszorientált politikai szélkakas, egy igazi érdekképviseleti spekuláns, amely a választók érdekein jól keres, de azok elárulásával kaszál igazán nagyot”. Kell nekünk ellenség a szlovák sajtóban, ha van ilyen „jóbarátunk” a magyarban? Mindez természetesen a Sme rodinával kapcsolatban akár igaz is lehetne, de a Szövetséggel kapcsolatban semmivel sem képes alátámasztani állításait a Körkép, egy sajtópert viszont ezért kaphatna a nyakába.
Amíg Boris Kollár, a Sme rodina alapító elnöke, nőcsábásza és magánéleti kalandora egy tőle megszokott frázisokat puffogtató beszélőmasina benyomását keltette, semmi újat nem mondott, addig Gubík taktikusan hagyta, hogy Kollár szinte belefulladjon saját végtelennek tűnő mondókáiba, ezzel is emlékeztetve a nézőket, hogy a következő választásokon a Sme rodina párttól semmilyen megújulás nem várható.
Persze mindezt a Körkép úgy értelmezte, hogy Kollár Gubík fölé nőtt, lesöpörte őt a tévészereplés során. Az üres beszéd és hosszú szócséplés nem nagy érdem, amit a legutóbbi parlamenti választásokon a szavazók értékeltek is a Sme rodina kiejtésével.
A másik oldalon láthattunk, hallhattunk egy fiatalabb, de taktikailag sokkal érettebb és szerényebb pártelnököt, aki nem ment bele sem az önfényezésbe, mint Kollár, amikor utalt a fényes házelnöki korszakára, sem a politikai adok-kapokba, ezért kelthette Gubík a nézőben a megfontoltabb és érettebb politikus benyomását.
