Globalizmus és demokrácia
Az egykori szövetségesek: Németország és Oroszország is azért rúgták fel a Moszkvában 1939-ben aláírt egyezséget, mert a globális pénzuralomnak ez volt az érdeke. Ebből lett a II. világháború – 60 millió halottal és a negyvenéves hidegháború – egy-két világcsendőrrel.
Aztán a hidegháború vége felé, amikor már Gorbacsovot sikerült „pályára állítani“, újból beindult a német-orosz közeledés. Ennek egyik eredménye az lett, hogy megépült a Északi Áramlat-1 gázvezeték Oroszország és Németország között. Az akkori titkosszolgálatok már tudták, hogy Ukrajnával baj lesz, ezért a vezetéket a tengerbe süllyesztették.
A 2014-es kijevi Majdan után pedig egyértelművé vált, hogy a megkezdett Északi Áramlat-2 gázvezetéket be kell fejzni és üzembe kell helyezni.
Európa legerősebb gazdasága, ellátva az eurázsiai kontinens oroszországi nyersanyagaival, valóban a földrész vezető hatalmává nőhette volna ki magát.
Amint látni lehet, nem mentek a dolgok szőrmentén. Globális értékek és érdekek leállították a kb. 98%-ra megépült vezeték befejezését – mintegy előre jelezve az orosz-ukrán háború kitörését. Van tehát egy majdnem kész vezeték, amelybe a németek és oroszok milliárdokat fektettek – egyelőre haszon nélkül, és van a tengerentúlról és máshonnan Európába áramló (pala)gázszállítás tankhajókkal, jóval drágábban, hogy a hajók káros gázkibocsátásáról ne is beszéljünk. Annak ellenére, hogy Németországot ideiglenesen gyakorlatilag a zöldek irányítják, mégis belementek abba, hogy „bezöldülhetett“ az atomenergia és a földgáz is.
Jelen pillanatban folyik az Északi Áramlat-1 előre bejelentett éves karbantartása. Mivel a média már foglalkozott a karbantartás körülményeivel és várható kifejletével – beleértve a kanadai turbinajavítások kettős mércéjét, most eltekintünk ezek bővebb ismertetésétől.
Meg kellene azonban vizsgálni azt a kérdést, hogyan lehetne leghamarabb véget vetni az orosz-ukrán háborúnak.
Mivel a németek még nem estek teljesen a fejükre, és továbbra is németek maradnak, nem mondtak le arról, hogy vezető európai gazdasági nagyhatalom maradjanak, ami nyilvánvalóan nem tetszik másoknak. De a németek már csak ilyenek – ezért Eurázsia gazdasági értelemben vett létrejötte csak idő kérdése lehet, hacsak nem jön közbe valami fatális katasztrófa.
Ezt tudják a globalisták is. Mindent meg fognak tenni, hogy egy ilyen gazdasági összefonódás ne jöhessen létre, illetve minél később következzen be.
Valószínűleg nincs messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a háborúnak pár nap-hét alatt vége lehetne akkor, ha a németek és az oroszok szép csendben megegyeznek az Északi Áramlat-2 befejezésében és üzembe helyezésében.
Cserébe az oroszok leállítanák a háborút, és segítenének Ukrajna helyreállításában, hogy szó ne érhesse a ház elejét.
Ezzel azonban – nagyon leegyszerűsítve – van némi gond. A két vezeték kapacitása a meglévő nem orosz források mellett bőségesen elég lenne Európának és így Németország volna az „elosztó“ – természetesen a német árviszonyokat figyelembe véve. Hogy mit szólnának ehhez az EU vezetői, azt csak találgatni lehet. Másik oldalon azonnal jönne a pénzhatalmi globális elit ökölcsapása, amely nagyságrenddel iszonyúbb volna a mostani háborús helyzettől. Rajtuk kívül mindenki ellenérdekelt volt az orosz-ukrán konfliktusban.
Más kiútja a világhatalmi elitnek ugyanis nincs – meg kell akadályozni Eurázsia létrejöttét!
És így egyúttal hátráltatni lehet egyik fő konkurensének, Európának a fejlődését, ahol – ha akarjuk, ha nem – még mindig ott van a világ szellemi tőkéjének jelentős része.
Ezért az Északi Áramlat-2 befejezése jelen pillanatban csak leányálom lehet, ugyanúgy, mint a háború befejezése is. Nincs rá felsőbb érdek – túl kicsi még a FED által kihelyezett kölcsön és hitel a világban – hiszen pénzfelesleg van a globális piacokon.
Végezetül úgy nézki, hogy vagy globalizmus lesz - vagy demokrácia. Természetüknél fogva egyszerre, egy időben – a leírt okok miatt is – az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis értelemszerűen nem kompatibilisek.
