Gesztusok helyett politikacsinálás
Aligha van józan ember, aki a közelmúltig egy lyukas garast is tett volna arra, hogy születhet fotográfia, amelyen Robert Fico és Gubík László áll egymás mellett, egy tárgyalás lezárásaként. Az állampolgársági törvény árnyékában még a gondolat is bizarr lett volna. Egészen mostanáig.
Három hét sem telt el azóta, hogy a Magyar Szövetség elnöke levélben fordult a kormányfőhöz, személyes találkozót kezdeményezve a legégetőbb kérdések ügyében. Az ellenérdekeltek és ellenlábasok azonnal vitriolért nyúltak, csakhogy az akkori epés és gúnyos megjegyzésekre hamarabb rácáfolt a valóság, mint azt várni lehetett. Néhány napja Robert Fico a kormányhivatalban fogadta Gubík Lászlót és Őry Pétert, a parlamenten kívüli párt alig 60 napja megválasztott elnökét és alelnökét.
A félórásra tervezett és majd egyóráig tartó megbeszélés a nyilatkozatok alapján nem pusztán formalitás, és nem üres politikai gesztus volt.
Pedig akár az is lehetett volna, mert mi szüksége van Ficónak egy olyan pártra, amely nem ül a nagy terített asztalnál…
Robert Fico mindig is végtelenül pragmatikus politikus volt, ha a magyar kártya hozott neki, azzal játszott, és ha az érdekei a korrekt viszonyt kívánták meg, akkor abba állt bele. Az utóbbi években valóban szintet lépett Orbán Viktorhoz, a magyar kormányhoz fűződő viszonya, és a szuverenista alapállás, az európai színtéren vívott közös elvi harcok csak tovább erősítik a legfelsőbb szintű magyar–szlovák kapcsolatokat.
Nyomás híján azonban már nem működünk erős akarati közösségként. Ezért sem érdeke ellenünkben cselekedni, miért is nyitna egy újabb frontot, ha az neki nem hoz. Távlatokban gondolkodóként viszont érdeke lehet a Magyar Szövetség megerősödése, mert a jelenlegi politikai felhozatal mellett a hagyományos pártokra jellemző kiszámíthatóságot, így koalíciós potenciált is láthat a pártban.
A kormányfővel folytatott megbeszélés nem csupán egy, a párt albumában jól mutató képről, illetve marketingcélokra is használható fogásról szólt. A találkozó megállapításai, mindenekelőtt a kormányhivatal közleménye egyértelműsíti, Gubík Lászlóék hamarabb könyvelhetnek el kézzelfogható politikai sikert, mint azt bárki is remélte volna. Innentől kezdve már Gyimesi György beszólásai is csak kínos piszkálódássá degradálódnak. Végül is mindegy, lassan úgyis átsomfordál (valamelyik) SNS-hez.
Nehezebb menet lesz a Magyar Szövetség másik fontos témája, az önkormányzatok finanszírozása, bár kétségkívül jó elrugaszkodást ad, hogy Fico ez ügyben sem volt elutasító, a többi már a pénzügyminisztériumi tárgyalásokon múlik. A párt mozgósító erejét igazolja, hogy a módosításhoz szükséges petíciót öt nap alatt az elvárt ötszáz helyett tízezren írták alá. Őry Péter évek óta következetesen viszi ezt a harcot, minden fórumon a helyzet igazságtalansága ellen érvelve, amiért az északi települések tengerszinti különbségekre hivatkozva több pénzt kapnak, mint a déliek, ám eddig eredménytelenül. A siker érdekében alapozónak sem rossz, hogy ezúttal független (például Keszegh Béla) és szlovák nemzetiségű (mint Karol Kvál) polgármesterek is felvállalták az ügyet, így senki nem érvelhet azzal, hogy ez csak a magyar párt kötelező elégedetlenkedése.
A Szövetség éppen az önkormányzatiság területén lehet meghatározó, több mint 260 polgármesterével és majd 1800 helyi képviselőjével.
Ez országos szinten is komoly erő és legitimációs tekintélyt ad a pártnak, ám korábban a benne lévő potenciált nem aknázták ki, hiányoztak a szakmai megbeszélések, amelyek a politika mozgásterét is kijelölnék.
Az elmozdulás már most egyértelmű, a párt vezetői kardinális kérdésként tekintenek az önkormányzatiságra.
Remélhetően mihamarabb megalakul a szakértői hálózat is, és újraélednek az egyes területek szakmai testületei. Ezt meg sem spórolhatja a párt, hiszen az oktatásügyi tárca már napirendre is tűzte az iskolahálózat racionalizálását. Fogyó közösség vagyunk kevés gyermekkel, és minden felszámolt iskola felmérhetetlen veszteséget jelentene. A szakmai diskurzust maradéktalanul meg kellene kezdeni, mert egyelőre megoszlanak a vélemények, van polgármester, aki a végsőkig védené a kisiskoláját, és van, aki racionális megoldásnak tartja az iskolaközpontok kialakítását. Úgy tűnik, remélhetjük, hogy központilag nem a fűnyíróelv érvényesül majd, de az érvekre így is szükség lesz.
A párt új vezetése erős rajttal indított, támadási felületek nélkül, és máris vannak eredményeik. Kezdetnek nem rossz. Reméljük a folytatást.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/49. számában.
