Gázfegyverek
Az elsősorban önvédelmi célokra kialakított gázfegyver az orrnyálkahártyát ingerlő gáz kilövésére alkalmas. Használata egyidejűleg legfeljebb egy embernek fáj, annak meglehetősen, de a hatás rövid időn belül elmúlik.
A geopolitikai gázfegyver nem ingerli az orr nyálkahártyáját, használata viszont országokat, régiókat érinthet, és hiába öblögetjük az arcunkat bőségesen hideg vízzel, a hatása nem múlik el.
Úgy kezdtük az évet, hogy a gázfegyver használatának két példáját is láthattuk, az egyiket – egyelőre még csak tudati szinten – szenvedő alanyként. Kezdjükazzal a másikkal.
Oroszországnak a Moldovába történő földgázszállítás leállításáról hozott döntése – az ország 709 millió eurós megfizetetlen gázszámlájára hivatkozva – újabb bizonyítéka annak, hogy az energiahordozók a geopolitikai fegyvertár szerves részévé váltak. Moldova gazdasága eddig is jelentős kihívásokkal küzdött, az inflációval és az energiával kapcsolatos költségek megugrása miatt.
A földgázszállítás leállítása további nehézségeket jelent a kormány számára. Az új év hozta energiaválság az egykori szovjet tagköztársaság iparát és háztartásait egyaránt súlyosan érinti. A kormány most kezdett el olyan tanácsokat adni, hogy a család húzódjon egy szobába, tegyenek pokrócot az ablakra… De legalább a csőben a lyukat nem kell feltalálniuk, hasonló jótanácsokat és oktatófilmeket már a háború első telén is láthattunk több nyugati kormánytól.
Az állam a gázellátás készlethiánya miatt kénytelen alternatív forrásokat keresni, ami jelentősen megemelheti az energiaárakat. Ez a helyzet nemcsak az állami költségvetést terheli meg, hanem a javakban egyébként sem dúskáló lakosság szociális helyzetét is tovább súlyosbítja.
A moldovai gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy energetikai téren rendkívüli a kitettsége, és kevés tartalékkal rendelkezik az ilyen jellegű sokkok kivédésére. A fagyoskodó országnak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kínált ukrán szenet, akár ingyen is.
Szlovákiának egyelőre nem tett ilyen ajánlatot, igaz, az ide irányuló gázt nem az oroszok állították le, hanem Ukrajna nem hosszabbította meg a tranzitról szóló szerződést, azzal a céllal (is), hogy csökkentse Oroszország bevételeit. S bár a gazdasági minisztérium igyekezett leszögezni, gázhiány nem lesz, mi, Moldovához képest tele tárolókkal álltunk a helyzet elébe, illetve vannak alternatív szállítási útvonalak is, viszont a tranzit 177 millió euróval többe is kerülhet. Ez a döntés egy újabb szemléltetése annak, hogy a földgáz nem csupán kereskedelmi termék…
Persze, az energiahordozók geopolitikai fegyverként való használata nem új jelenség, de az elmúlt évtizedben egyre inkább előtérbe került. Vannak ilyen közkeletű alapigazságok, hogy a földgázt attól lehet megvenni, akinek van.
A stratégiai nyersanyagot azonban nem elég birtokolni, a szállítását is meg kell oldani valahogy. Jelen pillanatban pedig nincs olcsóbb a már létező csővezetéken keresztül szállított földgáznál.
Azok az európai államok, amelyek nem rendelkeznek saját földgázforrásokkal, kénytelenek importálni ezt az alapvető energiaforrást. Ez a kiszolgáltatottság nemcsak gazdasági, hanem politikai és biztonsági kockázatokat is jelent. A verseny az alternatív energiaforrásokért szűkíti a piaci lehetőségeket, miközben az orosz energiaimport továbbra is megosztja az EU tagállamait. Azok az államok, amelyek az energiaforrások tekintetében rugalmasak, előnyös helyzetbe kerülhetnek, míg a kevésbé fejlett infrastruktúrával rendelkező, esetlegesen, súlyosbító körülményként politikai bizonytalansággal is küzdő államok, mint például Moldova, egyre inkább lemaradhatnak.
Az energiafüggőség mérséklése és az alternatív források diverzifikációja létfontosságú a politikai és gazdasági stabilitás biztosítása érdekében. Moldova esete újabb figyelmeztetés arra, hogy az energiahordozók nem csupán kereskedelmi cikkek, hanem érdekalapú geopolitikai eszközök, amelyek befolyásolhatják az egész európai térséget.
Megjelent a Magyar7 2025/4.számában.
