Gaudí igen, Makovecz nem?
Inkább beszélgetés, mint vita folyik a tévében, hiszen a résztvevők többsége, beleértve a műsorvezetőt is, érezhetőn a Makovecz-templom megépítése mellett szól. A téma rendkívül izgalmas, s már a vonatkozó cikkek, írások böngészése közben a többszörösen megosztott magyar társadalom egyre mélyebb törésvonalai sejlenek föl, többek közt a kultúra, a vallástörténet, a történelmi kérdések terén.
Tabuizált gondolatokról és tényekről beszélhetünk. Mert valahol valakiknek nagy beleszólási joggal nagyon nem tetszik Makovecz Imre tervrajzokban ránk hagyományozott temploma. Megépítése és főleg a grandiózus templom majdani szellemi, kulturális és vallástörténeti üzenete parázs vitát váltott ki a magyarság fölemelkedését minden eszközzel fékezni, gátolni kész ellenzék (értsd: álcázott ellenség) köreiben. Máris kongatják a vészharangokat!
A vészharangok pedig – globális hátszéllel – hangosan konganak. Csak éppen a harangszó mélyebb lelki tartalma hiányzik belőlük.
Helyette sunyi kufáralkudozás szelleme próbál letromfolni minden emelkedettebb gondolatot. Gégény István, a „háttérhatalom” inspekciós szószólója egészen alpári, a témához nem méltó érvekkel próbálja bizonyítani, hányféle oka, akadálya van a Makovecz által megálmodott templom megépítésének. Kell-e nekünk ez a Makovecz-templom, kérdi többek közt, a grandiózus épületbe komponált Hold és Nap szimbólumra célozva, mintha ezek pogány vallási szimbólumok volnának.
Miközben a régi magyarság és az őseinknek tekintett szkíták, hunok és avarok egyistenhitéről számos egykorú és későbbi forrás is beszámolt.
Bár igaz, hogy az általunk rendszeresen legyőzött germán népek papjai, köztük a salzburgi érsek, Thietmar rólunk szóló írásaiban a tényeket rendszeresen meghamisítva a történteknek az ellenkezőjét állította. Ezért célszerű fenntartással olvasni. A germán papok frusztráltságukban az egyistenhívő Géza fejedelmet (valójában királyt) is megpróbálták pogány bálványimádónak beállítani.
Gégény István, úgy tűnik, ezen magyargyalázó elődei szellemében a Makovecz-templom fölépítése ellen ágál. A témához méltó szempontok helyett, érvei súlyát emelendő mindenekelőtt bejelenti, hogy ő a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát. Örülhetnénk, hogy a közel ötven évig tartó, templomokat dózeroló kommunista korszak után még van ilyen egyetemünk, továbbá hogy egy ilyen képzettségű ember véleményét olvashatjuk a témában, mégis elfog a szomorúság. Gégény hangvételében, gondolkodásában nyomát sem érezni a magyarság szellem- és vallástörténete iránti affinitásnak, annak a szeretetnek, amely az említett alma mater hatásaként elvárható lenne. Helyette annál több irónia.
Nem emlékszem, hogy a tízparancsolatban a „Szeresd felebarátodat” helyett az állna: fogadjátok iróniával, s próbáljátok a lélek nélküli szellem marólúgjával szétroncsolni legszentebb gondolatait, vagy nemzetépítő szándékait.
Gégény legsúlyosabb érve, aduásza a Makovecz-templom megépítése ellen egy másik templom, Gaudí Sagrada Família barcelonai temploma. Kijelenti, hogy Makovecz nem hasonlítható Antoni Gaudíhoz. A katalán művész ugyanis nem öncélúan(!), hanem alázatosan, a katolikus egyházzal egyeztetve, a katolikus tanítással összhangban alkotott.
Az említett tévés beszélgetés részvevői között voltak neves magyar építészek, képzőművészek, megkérdőjelezhetetlen szakmai teljesítménnyel, köztük például Melocco Miklós szobrász. Csak miután az illusztrációs fényképeken összehasonlítottam Gaudí régóta épülő templomát Makovecz fölépítendő templomával, értettem meg mélyebben Melocco Miklós visszafogott, halovány félremosolygását Gaudí templomával kapcsolatban. Mintha Makovecz hófehér mészkőből építendő templomával összehasonlítva a rikoltozó borsózöld, ciklámen és hasonló színekben pompázó templommal kapcsolatban a Disneyland jelző is elhangzott volna. Bár ebben nem vagyok biztos.
Németh László írja A vallási türelemről című vallomásában:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/20. számában.
