Furcsa anomáliák
Ilyenkor, az év fordulóján az ember hajlamos afféle leltárt készíteni. Kis év végi, év eleji frásznak szoktam nevezni, mert a mulasztások és hiányok valahogy jobban kibuknak, mint az eredmények. Évről évre egyre több olyan téma is felmerül, ami nyugtalanítja az embert, s bizony rácsodálkozik, milyen rossz irányt vett a világ fejlődése.
Engem leginkább az nyomaszt, ahogy a jövőt kezeljük. Mikor látom a nagy házakban élő gyermektelen, kutyás párokat, a magukra hagyatott, betegségektől szenvedő időseket, mi tagadás, összefacsarodik a szívem. Ebben az egocentrikus világban megdőlni látszanak évezredes rendek, mihez tartások, írott és íratlan erkölcsi szabályok. Az én a fontos már régóta és nem a mi…
A gazdaságnak kifejezetten jó, ha sok az egyedülálló, olvasom nemrég. Mi lehet ebben olyan szuper, kérdezem magamban. De már érkezik is a válasz, pár sorral lejjebb. Egyrészt sokkal több és jobb munkát végeznek, mint azok, akiket otthon feleség/férj és gyermekek várják. Magyarra fordítva, jobban kifacsarhatók, kizsákmányolhatók, mint a családosok.
Természetesen többet meg is engedhetnek maguknak. Nekik nem kell téli cipőt, kabátot venni a gyereknek, azt a pénzt vagy még a dupláját is magukra költhetik. Bulizhatnak minden hétvégén. Kijár nekik a havi egy wellnessz, és az évi két-három egzotikus utazás is. És most kapaszkodjanak meg, azért is jó a szingliség, mert így több lakás adható el, szóval felélénkül tőle az építőipar is.
Értem én, de hát kérem szépen, a társadalmi, vagy ha még messzebb megyünk, az európai érdek viszont nem ez, nagyon nem ez.
Kihalás veszélyezteti a vén kontinenst, mert a születésszám évről évre súlyos százalékokkal esik vissza. Szlovákia a leggyorsabban elöregedő európai államok közt „villog”. Nincs min csodálkozni. Az egygyermekes anyukák mosolyogva, magabiztosan jelentik ki, nem lesz több baba. Akkor minek a nagy ház, a medence meg a párját ritkító játszótér az udvaron? Valahogy úgy képzelem, ezek mellé érkezik az egyszem utód, hogy ezt is kipipálhassák… És akkor arról már ne is szóljunk, hány nő nem szül egyáltalán, saját (nehezen érthető) döntése alapján, vagy azért, mert nem talál magának megfelelő párt. Külön kategóriát alkotnak azok a párok, akik mindent megtesznek a gyermekáldásért, de nem jön össze…
Talán önök is észrevették, trendi lett a hosszú élet. Annak titkát kutatja most boldog-boldogtalan. Éljünk száz évig, vigyázzunk az egészségünkre. És mégis ki fog minket eltartani, a nyugdíjunkra összedobni, ki fog rólunk gondoskodni, ha vénségünkben, betegségeinkben másokra szorulunk?
Az egy szem vagy nulla gyermekeink? Sehogy se jön ki matek. Már most nem bírja a nyugdíjrendszer a ránehezedő nyomást. Előbb-utóbb alapjaiban át kell alakítani, hogy ne dőljön be teljesen. A recepteket már írják az okos emberek. Nincs sok köszönet bennük.
Dolgozzunk még tovább, gürizzünk egészen a sírig… Milyen szép élet lesz itt pár évtized múlva! Munkába járni hetven pluszosan, hazaérkezve agyonfáradva ledőlni a kanapéra. És senki nem főz még egy tányér levest se nekünk. Nem jön se gyerek, se unoka… Mert meg sem születtek.
