Fico Budapesten érezze jól magát!
Kedden Budapestre látogat Robert Fico szlovák kormányfő, ahol találkozik Orbán Viktorral. A szlovák miniszterelnök első hivatalos útja Prágába vezetett, mivel az ország megalakulása óta a szlovák kormányfők körében hagyomány, hogy az első útjuk Csehországba vezet, pedig a magyarokkal hosszabb ideig éltek együtt egy országban, mint a csehekkel.
Fico budapesti látogatása kapcsán a szlovák és a magyar balliberális sajtó (a felvidéki is) már köszörüli a torkát, hogy a zsák megtalálta a foltját, mivel az ukrán-orosz háborút, a migránskérdést, a V4-ek szorosabb együttműködését, valamint Brüsszellel ellentétes nemzeti érdekeket illetően is hasonló nézeteket vall a két kormányfő.
Amikor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly novemberben Ficóval tárgyalt Pozsonyban, a magyar tárcavezető azt merészelte mondani, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok jövőjének szempontjából egy kifejezetten szép időszak és hatalmas lehetőségek állnak előttünk. Légyen igaza, legyen a keddi találkozó az első lépés ebbe az irányba!
Nem volt ugyanis mindig ilyen rózsaszínű és ígéretes a két ország és a kormányfők kapcsolta. Magyar szempontból a két ország közti kapcsolatok mélypontját a magyarsága miatt megvert Malina Hedvig meghurcolása és a dunaszerdahelyi szurkolóverés jelentette. Továbbá ebben az időszakban szigorított a Fico-kormány a nyelvtörvényén és erősítette meg a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét is, de az is ekkor történt, hogy Sólyom László magyar köztársasági elnököt nem engedték be Szlovákiába. Mindezt a Magyarországon akkor ellenzékben lévő Fidesz élesen bírálta, a 2010-es kormányra kerülése után pedig rögtön elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Erre Fico az itthoni kampány hajrájában még egy olyan magyarellenes törvénymódosítással reagált, ami szerint elveszíti a szlovák állampolgárságát, aki egy másik állam polgára lesz. Nehezen volt akkoriban feltételezhető, hogy valamelyest rendeződjenek a kapcsolatok.
Az anyaországban, valamint a Felvidéken annyira ma már senkit se érdekel, hogy a korábban magyargyűlölőként elkönyvelt Fico nagy hirtelen Orbán szövetségeseként tér vissza a politikába. Változnak az idők, időközben imitt-amott Szlovákiában már az is elhangzik, hogy Orbán Viktor a szlovákok körében is legalább olyan népszerű, mint Magyarországon, és a felvidéki magyarok egy része is rászavazott, elsősorban a magyar köztévének köszönhetően. Visszaemlékezve a kampányra, ez utóbbi azért nem annyira nyilvánvaló, a magyar közmédia kegyeltje egyértelműen a magyar Szövetség volt.
A szeptemberi parlamenti választások után Orbán az elsők között gratulált Ficonak. "Na, ki jött vissza! Gratulálok Robert Ficónak a szlovák parlamenti választáson elért vitathatatlan győzelméhez. Egy hazafival mindig jó együtt dolgozni"- írta Orbán egy bejegyzésében.
Kétségkívül, most egy olyan történelmi helyzet van, amikor szüksége van egymásra a két nemzeti kormánynak, de mondhatjuk akár azt is, hogy a két népnek is. Ez európai szempontból sem közömbös, ugyanis kivesző félben vannak a nemzeti érdekek, a brüsszeli uniformizáló törekvés felül szeretne írni minden ilyesmit, az önálló gondolkodást és az önálló cselekvésnek még a szándékát is! Ez pedig sok mindent átír, még a közelmúlt kétségeit is. Amennyiben a jövőben tudnak egymásra gyanútlanul tekinteni magyarok és szlovákok, amennyiben belátják a szlovákok, hogy egy-egy régi kastély vagy vár magyar segítséggel való felújítása nem feltétlenül jelenti a korčoki és káčeri értelemben vett magyar visszafoglalást és határrevíziót, akkor az Orbán-Fico találkozó, a két ország feljavult kapcsolatrendszere és a szorosabb együttműködés a felvidéki magyarság számára is hasznos lehet. Annyit viszont feltétlenül el kellene érnie a találkozónak, hogy kapjunk ígéretet arra nézve, hogy a felvidéki magyarságot a jövőben nem fogják ellenségként, biztonságpolitikai kockázatként kezelni Szlovákiában.
Parlamenti képviseletünk nélkül ugyanis a közeljövőben csak Orbán és Fico, valamint a vélhetőleg kedvezőbbre forduló magyar és a szlovák kormánykapcsolatban bízhatunk. Arra kell gondolnunk, hogy amennyiben a jövőben valamilyen többségi fondorlattal kellene újra szembenéznünk, a magyar kormányfő elejét tudná venni, meg tudná hiúsítani a Magyar Szövetség politikusainak sugallatára.
Ugyanakkor azzal ne nagyon számoljunk, hogy Orbánék rá tudják venni a szlovák kormányt a nemzetiségi törvény elfogadására, a beneši dekrétumok felülvizsgálatára, azt nekünk kell elérni a parlamenti képviseletünk kivívását követően. Inkább gondoljunk bele, hogy milyen sors várt volna ránk, ha mostani kormánykoalíció helyett Šimečkával az élen a Brüsszel-barát Progresszív Szlovákia lenne a hatalmon! Vajon akkor kihez fordulnánk orvoslásért?
A keddi találkozón egyelőre elégedjünk meg a közös és bíztató jövőkép megrajzolásával. Ha igaz a hír, hogy a szlovák kormányfő magával viszi a küldöttségben Horony Ákos, nemrégiben kinevezett kisebbségi kormánybiztost, ezt akár fontos gesztusnak is vehetjük Fico részéről.
