Felvillant a piros lámpa
Az oktatási minisztérium a napokban tette közzé jelentését a regionális oktatásügy helyzetéről és a rá fordított anyagi költségekről. A cél a miniszter szerint a tisztánlátás volt, hogy tovább lehessen lépni és hatékonyabbá lehessen tenni az iskolák működését, több pénzzel és a normatív rendszer újragondolásával.
Az egyik megállapítás, hogy a kisiskolák költségesebbé teszik az amúgy is alulfinanszírozott oktatásügyet. A legnagyobb baj az, hogy túl sok van belőlük, és a jelentés szerint színvonaluk is elmarad a nagyobbakétól. Ezen iskolák diákjai rosszabbul teljesítenek a tudásfelmérő teszteken. Hatékonyabbá kell tehát tenni a rendszert!
A kisiskolák úgyis csak viszik a pénzt, és rendre alulmaradnak a megmérettetéseken. A kérdés, hogy kinek a pénzét viszik? Mert nagyon úgy fest, hogy a településekét. Egy-egy kisiskola léte már jó néhány éve az önkormányzatok, polgármesterek kitartásán és erőfeszítésén múlik. Ők tudják, mit jelent egy oktatási intézmény a kisebb településeken. Elsorvad az a falu, ahol nincs iskola, óvoda.
Úgy is ez lesz, mondják egyre többen. A realisták. Akik látják a küszködést egy-egy kisiskola megtartásáért. A polgármester megtehet mindent, a falu bevállalhatja a pluszterheket. De mi haszna, ha elfogynak a gyermekek? A születési statisztikák egyre rosszabbak ebben a kis országban, és ez előbb vagy utóbb oda fog vezetni, hogy a kisiskolák tömegesen bezárnak. Ha elfogy a gyermek, hiába az akarat.
Szlovákia iskoláinak kétharmada kisiskola. Évi 100 milliós pluszköltséget igényelnek. Több mint 600-ban még a minimális diáklétszámok sincsenek meg. A legtöbb kisiskola 50 fő alatti. Ez áll a minisztériumi jelentésben. Ezzel kellene valamit kezdeni. Optimalizálni a hálózatot. Sejthetjük, hogy ez számunkra nem sülhet el jól.
Mi lehet az előremenekülés? Amíg csak bírható, az észszerűség határain belül, megtartani kisiskoláinkat. Ott, ahol lehet.
Ha ez nem megy, mert alig születnek gyermekek, akkor néhány nagyobb iskolába kell hordani a kisebb falvak nebulóit. Ha lehet, iskolabuszokkal. Nem ártana, ha már most körvonalazódna, hol jönnének létre ezek a központi iskolák, hiszen erre nekik is fel kell készülniük.
A felvidéki magyar szülő számára a legfontosabb iskolaválasztási szempont a kiszemelt intézmény felszereltsége, lehetőségei. Az anyanyelv csak másodlagos. Ezért a jövő nagy feladata jól felszerelt, sok lehetőséget kínáló magyar iskolákat biztosítani – nyugattól keletig. Olyan erős iskolahálózatot, ami még a lehangoló népességi adatok ellenére is megmaradásunkat szolgálja. Tegyük meg magunk, szakembereink bevetésével ezeket a lépéseket. Ne várjuk meg, amíg az állam „intézkedik”. Mert abban biztosan nem lesz sok köszönet.
