Felvidéki rémálom
Amikor a lengyel csodacsatár, Robert Lewandowski 2022 nyarán a Barcelonába szerződött Münchenből, volt a szerződésében egy olyan kitétel, hogy amennyiben egy idényben 25 gólnál többet rúg új csapatában, további 2,5 millió eurót fizetnek a katalánok a Bayern Münchennek. Amikor 23 gólnál járt, szóltak neki, hogy álljon le a gólgyártásban, mert nem akarnak kidobni még két és félmillió eurót a 45 milliós vételár mellé. Egyszerűen leállították! Hogy ez mennyire bundagyanús, döntse el mindenki saját maga, hiszen a Barcelona korábbi ellenfelei a La Ligában joggal elégedetlenkedhettek.
Robert Fico miniszterelnök is úgy tűnik, leállította magát a magyarokkal való bratyizásban! Ezt jelzi a felvidéki magyarokkal szemben elfogadott némaság-törvény, más néven szájzár-törvény, amivel kriminalizálta a felvidéki magyarok szólásszabadságát. Egyelőre a beneši dekrétumokkal kapcsolatban rendelte el a szlovák parlament a magyarok kussolását, amit a köztársasági elnök mosolyogva jóváhagyott, és helyeztek kilátásba féléves szabadságvesztést, amennyiben valaki bírálni merészeli a magyar- és németellenes, máig hatást gyakorló beneši rendeleteket. De nem kizárt, hogy a későbbiekben újra szigoríthatják a nyelvtörvényt is, vannak ráutaló jelek, és ugyanúgy büntethetik a módosítás ellenzőit is.
Pedig Fico esetében nem forgott pénz kockán, mint a Barcelonánál, csupán a hatalom, ami persze mindig pénzzel jár. Osztott-szorzott, átértékelte, mi hozhat többet a választási konyhára legközelebb: visszanyerni a szlovák nacionalista szavazókat, akik számára a szuverenista, nemzeti húrokat pengető Republika egyre rokonszenvesebbé válik, amit a közvélemény kutatók is igazolnak. Ezzel szemben a Smer csökkenő népszerűségi tendenciát mutat, hónapokkal ezelőtt megelőzte a PSZ, elvesztette vezető szerepét a pártok között.
Úgy érezhette Fico, most kell megmutatni, ki az igazi hazafi. Erre pedig újfent a magyarok froclizása a legalkalmasabb, kezelésbe vette tehát őket, még olyan áron is, hogy ezzel veszélyeztetheti Orbán rokonszenvét és íratlan szövetségét.
Egyelőre nem... Azt is érezhette, hogy az EU fenegyerekének kikiáltott Orbánnal kötött szóbeli szövetsége átlépett egy határt nem csak a balliberálisoknál, hanem a szlovák nacionalistáknál is. A szlovák szuverenista politikába ugyanis éppúgy nem fér bele a magyarokkal való szoros kapcsolat, mint minden EU-s törekvéssel kapcsolatos pozitív viszonyulás. Amit Fico elveszíthet a magyar vámon, a Btk. módosítással visszanyerhet a nacionalista szlovák réven.
Fico elkezdett tehát a Barcelona fejével gondolkodni: ha Lewandowski 25 gólnál kevesebbet rúg a Barcában, nem kell fizetnie a klubnak 2,5 millió eurót a Bayernnek. Amennyiben lazábbra fűzi a szövetséget Orbánnal, talán elérheti a szlovák nacionalistáknál, akik többsége számára a magyarok még mindig ördögtől valók, hogy visszatérjenek a Smerhez, mint a régi szép időkben, amikor magyar diáklányt vertek Nyitrán, DAC-szurkolókat Dunaszerdahelyen, nyelvtörvényt fogadtak el, majd szigorítottak és a szlovák állampolgárság elvesztésével büntették a magyar állampolgárság felvételét. Nosza lépni kell most is, mégpedig rafinált módon. A szájzár-törvénnyel látványosan beáldozta a felvidéki magyar szavazatokat, cserébe a remélt szlovák nacionalistákéval.
Ők talán többen vannak, mint azok a magyarok, akik a Smerből és a törvényt simán aláíró Pellegrini köztársasági elnökből kiábrándulva visszatalálnak a Magyar Szövetséghez, és akkor még ott vannak a progresszívek is, akik most bizonyára úgy vélik, hogy a komáromi színházi előadásukkal nagyot léptek a magyarok irányába, szirén hangjukkal sokukat meg tudták téveszteni.
A beneši dekrétumok védelmébe csomagolt magyar kártyapaklit drasztikus módon kiterítette tehát Fico. Ezzel valójában meg akarta mutatni, hogy ki az úr a házban. Lehet, hogy ezzel elnyerte a szlovák nacionalisták bizalmát, miközben áthidalhatatlan szakadékot zúdított a Magyar Szövetség és a kormánypártok közé, és akár a kedvezően alakulgató magyar-szlovák államközi kapcsolat is belerokkanhat, aminek elsősorban Brüsszelben örvendezhetnek. Ott, ahol eddig egyetlen jogállamisági aggodalom sem merült fel amiatt, hogy Szlovákia a büntetőkönyv módosításával diszkriminálta a magyar közösséget, megfosztotta a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Mi ez, ha nem rémálom?
