Félelem nélkül

A mondatokat Peter Pellegrini mondta az elnökválasztási finisben, és mivel a magyar nem hálátlan, a jogrendezésre és gazdasági felzárkóztatásra tett ígéretekért cserébe szavazott, s mint tudjuk, a sok tízezer magyar vokssal az elnökaspiráns tarolt is a déli járásokban Ivan Korčok ellenében (akinek írjuk a javára, legalább nem képmutató, hanem az, ami: egy megveszekedett magyargyűlölő). A Beneš-dekrétumok megkérdőjelezésének kriminalizálása egyértelművé tette, Pellegrini minden, magyaroknak tett ígérete álszent és hazug volt. A tanulópénzt most fizetjük, ideje lenne a leckét is megtanulni, nincsenek szövetségeseink, pláne barátaink, minden viszonyulás vezérlője csakis a pillanatnyi számító érdek. 

Mindeközben a korrupt szándék a földalapnál szorgosan nyálazza a telekkönyvi kivonatokat, keresi, mire nem tette még rá a kezét, hol talál még a Beneš-dekrétumok alapján elkobozható földeket. Megéri a buzgalom, eddig a számítások szerint több ezer hektárnyi föld érintett lehetett az utókonfiskációnak nevezett állami rablásban, ezeknek az értéke százmillió eurókra rúghat. 

A hatalom hideg számítására, jogellenes döntéseire, közösségünk vegzálására elsősorban a józan magyar politikai érdekképviselet és a bátor civil kurázsi adhat adekvát választ. A tettek nem is késlekedtek, a Btk.-módosításon még a pecsét sem száradt meg, egy-két nappal az életbe lépését követően Fiala-Butora János, Orosz Örs és Stubendek Attila beballagott a komáromi rendőrségre, és feljelentették magukat. A hatalom megvillantotta a bicepszét, ők meg fityiszt mutattak neki. 

Teljesen egyértelmű, csapdába manőverezte magát a kormány, az eljárás az asztalon, a „bűnelkövetőket” ki kell hallgatni, ha elkövették a bűnt – márpedig elkövették, megkérdőjelezték a Beneš-dekrétumokat – akkor vádat is illenék emelni. És aztán mi következik? Fél évre bebörtönzik a magukat feljelentőket?

Ha nem, és csak átnéznek a fejük fölött, akkor miről szólt ez a cirkusz? Nem szorulunk segítségre, a választ is tudjuk: a megfélemlítésünket szolgálja, nem mellékesen pedig a politikai ellenfelek lekaszabolását. Csak valahogy ezt a Fico-gépezet nem sakkozta végig, ebből ugyanis jól nem jöhetnek ki, nincs olyan opció, hogy vissza ne pattanjon rájuk. Az már csak részletkérdés, hogy melyik gyomros fájhat jobban, ha a civilektől, a politika térfeléről, netán hazai vagy nemzetközi jogi instanciáktól kapja. 

A polgári engedetlenség többfrontos, Gubík László is azt ígérte a törvény jóváhagyásakor, hogy nevetségessé teszik a hatalmat. Szembesítésként a Fico-kormány egymondatos szánalmas jogászkodására a Magyar Szövetség szakmai választ ad, nemzetközi részvétel mellett szervez a héten tudományos konferenciát, hogy szakértőkkel elemezzék a dekrétumok máig érő joghatását, a jelen helyzet lehetséges kifutásait és nemzetközi aspektusait. Ha a hatalom komolyan gondolta a Btk.-módosítást, ezzel a fórummal is kellene kezdenie valamit.

Az elmúlt hetek-napok a szándék mellé lehetőséget is adtak. A párt vezetőinek megszólalásai, felkészültségük még a Magyar Szövetséget titokszolgai feladatból, avagy csak sportból támadókat is nehéz helyzetbe hozta, így maradt a kisstílű, személyeskedő hőbörgés. A szlovák sajtó érdeklődése viszont folyamatos, amit a jó szereplések, az erős érvek akár fenn is tarthatnak. 

Ez az ügy azonban nem csupán a politikának és néhány civilnek, hanem mindannyiunknak ad feladatot. A polgári engedetlenséghez ugyanis polgárok is kellenek. A Fiala-Butoráék által indított petíciót valamivel több mint hétezren írták alá. Végre meg kellene érteni, nekünk nem kell félni, amíg a hatalom fél, aki ugyanis megfélemlítéssel akar rendet teremteni, azt a félsz vezérli.  

Megjelent a MAGYAR7 4. számában.