Európai szálka amerikai szemekben
Lukács evangéliumának örökzöld mondata a - "más szemében meglátja a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre". Ez jutott az eszembe, amikor a napokban olvastam az Egyesült Államok kormánya által kiadott nemzetbiztonsági stratégiai jelentést. Ennek megállapításai között szerepel az, hogy katasztrofális bevándorláspolitikájával Európa öngyilkosságot követ el, valamint elhibázott intézkedésekkel, mint a klímahisztériára alapozott EU energiapolitika, tönkreteszi gazdaságát. A jelentés szerint Európának kevesebb, mint húsz éven belül felismerhetetlenségig megváltozik az arculata. A jelentés szó szerint „civilizációs eltörlésről” beszél.
Ezzel a végső következtetéssel csak annyit vitatkoznék, hogy nem húsz év múlva, mivel Nyugat-Európa már most elvesztette eredeti ezeréves identitását. Egy angol vagy francia, aki a második világháborúban harcolt nemzetéért, ma már talán fel sem ismerné saját fővárosát. A nemzetbiztonsági jelentésnek tehát teljesen igaza van, még akkor is, ha európai vezetőink, és a kontinens lemming-mentalitású liberális polgárai mit sem törődnek ezzel. Amit viszont nem értek az az, hogy az egész jelentés olyan hangnemben íródott, mintha az amerikaiak valami mennyei békés szigetről prédikálhatnának nekünk arról, hogy miért nem élünk mi is egy olyan konfliktus és problémamentes életet, mint ők. Az pedig vérlázító, ahogy amerikai republikánus, konzervatív személyiségek néha gúnyolódva, néha lenéző sajnálkozással beszélnek a saját nyakára hurkot kötő Európáról úgy, mintha náluk éppenséggel pontosan nem ez zajlana.
Örömteli fejlemény, hogy az Egyesült Államokba hosszú idő után Trump elnökségévél újra beköltözött a józan ész, amely gyakorlatilag Ronald Reagan ideje óta Csipkerózsika álmát aludta. De azt se felejtsük el, hogy csak az ezt megelőző 4 évben több, mint tízmillió illegális bevándorló érkezett az országba, ami meghaladja az eszelős európai baloldal garázdálkodását is. Szóval ezen a ponton azért nem kéne másokat oktatniuk. Az ország számos pontján jelenleg lázadás folyik a szövetségi kormány ellen. Erőszakos zavargások, rendőrök és a nemzeti gárda ellenes megmozdulások, míg egyes államok kormányzói nyíltan megtagadják a törvények betartását, a bűnözők felelősségre vonását. Az ország egyetemei, az európaiakhoz hasonlóan, a szélsőbaloldal melegágyai, ahol akár radikális iszlamista nézetek is szabadon terjedhetnek. A drogproblémában pedig teljesen elszabadult a pokol.
De most már minden rendben lesz, Trump elnök rendbe rázza az országot, nemde? Hát nem egészen. Megkérdőjelezhetetlen sikerei mellett talán ő érti legjobban, mennyire nincs vége ennek a csatának. Első kábultságából felocsúdva az amerikai Demokraták körül összpontosuló mélyállam kezd ellentámadásba lendülni. Aktivista bírók húzzák keresztül a kormányzat rendelkezéseit, legnagyobb városaikat pedig eszelős ideológiai extrémisták vezetik. New Yorkot, Los Angelest, Chicagót, marxista, iszlamista és fehérgyűlöló uszítók uralják. Sőt, most már a floridai Miamiban is a demokraták győztek, ahol hosszú ideje csak republikánus polgármester volt.
Amit ellenben az amerikai jobboldalnak már régóta meg kellett volna valósítania, az egy paralel nemzeti, patrióta hálózat finanszírozása és kiépítése Európában, amely felvehetné a versenyt a baloldali Demokraták által kiépítettel. Ellenfeleink milliárdokat kapnak évente amerikai forrásokból, mi viszont szerény nemzeti forrásokból próbáljuk velük felvenni a harcot. Amint a jelenlegi európai politikai erőviszonyok pontosan mutatják, nem sok sikerrel. Szóval inkább ezzel kéne törődni, mint megmagyarázni nekünk a kézenfekvőt.
Pár napja egy lengyel akadémikus barátomnak mondtam Nawrocki elnök magyarországi látogatásának margójára, hogy „ti lengyelek világbajnokok vagytok egy hatalmas győzelem rekordidőn belüli vereséggé változtatásában”. Szomorú mosollyal bólogatott. Hozzáteszem, a szlovákok ezüstérmesek lehetnének, ha végiggondoljuk a Fico kormány milyen gyorsan eljutott a sikeres „két nem” alkotmánymódosítás eufóriájától a világháborús fasiszta szlovák állam zsidótörvényeihez hasonlítható új Benes törvényéig. De ha nem óvatosak, jenki barátaink is még dobogósok lehetnek, ha túlságosan elbízzák magukat, és valós együttműködés helyett, csak gúnyolódnak. Mert nem csak a mi problémán lesz, ha húsz év múlva atomfegyverekkel ellátott európai kalifátussal kell majd az akkori amerikai elnöknek farkasszemet néznie.
