És ki gondol a szírekre?

Egy konfliktus eszkalálódását  figyelhetjük meg, ahol bevetik a modern kor fegyvereit: a propagandát, a gazdasági fegyvereket és végül a rakétákat. Lassan itt is elmondhatjuk: azzal kezdődött, hogy a másik visszaütött.

Az elmúlt héten fogalmazódott meg a vád, hogy a szír kormány vegyi fegyvert alkalmazott április 7-én a kelet-gútai Dúma városában a Szabad Szíriai Hadsereg ellen. Az amerikai elnök precíz, azaz célzott légicsapásokra adott utasítást, válaszul a vegyifegyver-támadásra, amit Franciaországgal és Nagy-Britanniával közösen szombat hajnalban végre is hajtottak.

Bár a védelmi minisztérium, a Pentagon vezetője hangsúlyozta: a légicsapások a szíriai kormány és nem a rendszer fő támogatója, Oroszország ellen irányultak, Bassár el-Aszad elnöknek akarnak vele „nagyon erős üzenetet” küldeni, de ennek következményeként legalább egy kicsit tisztult a frontvonalról alkotott kép. Az egyik oldalon jelenleg Bassár el-Asszad és Oroszország áll, a másik oldalon pedig USA és az atlantiak, olyan szír szövetségesekkel, akiket már inkább minősíthetünk terroristáknak, mintsem felszabadítóknak.

A történések mindenesetre érdekes ívet futottak be. Még márciusban robbant a megmérgezett orosz titkos ügynök esete, majd április 6-án gazdasági szankciókat vezettek be a Putyin elnökhöz közelállónak minősített orosz "oligarchákkal" és 17 orosz kormánytisztviselővel szemben. Az intézkedések az érintett üzletemberek tulajdonában lévő tucatnyi vállalatot, valamint állami tulajdonban lévő fegyverkereskedelmi cégeket és egy bankot is érintettek. Befagyasztották az érintettek amerikai joghatóság alá eső vagyonát, valamint megtiltották az amerikai állampolgároknak, hogy üzletet kössenek velük.

Az orosz vállalkozók szerint mindez arra irányul, hogy az amerikaiak kiszorítsák őket a globális fegyverpiacról. Mindenesetre a szankcióknak komoly hatásuk volt az orosz gazdaságra. A rubel leértékelődött, a részvények estek és Moszkva gazdasági ellenlépésekre készül.

Úgy néz ki, Amerika két legyet akar ütni egy csapásra. Kiszorítani az oroszokat a fegyverpiacról és egyben folytatni a 15 éve alkalmazott stratégiáját az arab térségben.

George Friedmann geopolitikai elemző szavaival: „Az USA fő stratégiája, hogy ne alakuljon ki egy eurázsiai összefogás, amely veszélyeztetné a hatalmát. Regionális egyensúlyra törekszik, a regionális hatalmak kiemelkedésének megakadályozására. Nem célja, hogy Eurázsiában béke legyen, és az sem, hogy egészen megnyerjen egy háborút. Az a cél, hogy megállítsa a potenciális regionális hatalmat, destabilizálja a térséget.”

Máshol pedig ezt írja: „Az USA 2001 óta kétségtelenül elért egy dolgot. Káoszt teremtett az iszlám világban, ezzel ellenséges érzelmeket keltett magával szemben, és esetleg terroristákat is mozgósított, amelyek a jövőben megtámadhatják az USA-t. De a regionális földrengés nem forr össze regionális szuperhatalommá.”

Az ikertornyok összedőlése óta kevert hadviselés folyik a világban. Elsősorban pénzügyi- gazdasági hadviselés folyik, de a fő hadviselők a katonai eszközök bevetésétől sem riadnak vissza, igaz a klasszikus háborút idegen, de mindannyiuk számára fontos harctérre viszik.

Oroszország nem volt képes a maga javára fordítani az elmúlt évtizedet. Bár politikai eszközökben erősek voltak, de a pénzügyi-gazdasági hadviselés eszközeiben gyengék. Az oroszok 2017-től az Unió keleti és délkeleti régiójára, illetve peremvidékeire összpontosították háborús erőfeszítéseiket, és fő céljuk a meleg tengeri kikötők megtartása volt.

Közben az USA és szövetségesei olyan mértékben zilálták szét az európai integrációt, annyira meggyengültek a vezető tagállamok gazdaságai, olyan mértékben csökkent az eurónak, mint globális valutának a szerepe, hogy lassan várható Kína belépése az új globális háborúba.

Kína eddig sikeresen kerülte el, hogy közvetlenül vagy nyíltan bevonják a nagy globális csatározásba. Ez következik az évezredes kínai stratégiából és filozófiából, de valószínű, hogy tanult a 20. század háborúinak elemzéséből, ahol a hosszú „brit-német háborúban” (1914-1945 között) az USA okosan felhasználta a két hadviselő felet arra, hogy kivéreztessék egymást és ő a Brit Birodalom örökébe léphessen.

Az ország kisebb részét szétlőtték, ahonnan az embereknek menekülniük kellett. Ki elmenekült a békés területekre a rokonokhoz, több millióan átmenekültek Törökországba, és jó páran elindultak az európai paradicsomba.

Egyáltalán nem beszélünk arról, hogy nem csak a háború sújtotta területeken szenvednek a szír emberek. Az Asszád ellen bevezetett nyugati szankciók következtében gazdaságilag megbénult az ország, így Európa felé nem csak a háborús övezetből menekülnek, de jócskán a "békés", de élhetetlen  térségekből is. A nyugat egyik álszentsége, hogy miközben különböző szankciókkal lehetetlenné teszik az életet Szíriában, közben a nagy humanitárius álarcot feltéve, behívják őket az olcsó munkaerő reményében.