2019. március 30., 10:07

Építsünk falakat?

A török államfő azzal fenyegeti az ausztrálokat és az új-zélandiakat, hogy koporsóban küldik őket haza Törökországból, mint 1915-ben a Gallipoli-félsziget ostromakor. A moszlimok kaukázusi származású prágai vezetője arra szólította fel hittársait, hogy életük, vagyonuk védelme érdekében kezdjék meg a közösség felfegyverzését. A negyedrészt moszlim bevándorlók lakta Utrechtben hárman életüket vesztették a török gyilkos golyói által. Fenyegetések, beváltott fenyegetések, bosszú, amely bosszút szül.

fal gyermek
Fotó: TASR/AP

Utrechtben nem kellett volna három embernek meghalnia, ha a holland igazságszolgáltatás a nemi erőszak miatt bírósági eljárás alá vont Gökmen Tanist nem engedi szabadon. Megígérte, hogy jó fiú lesz, ezért az ítélethirdetésig szabadlábra helyezték. Ehelyett megtervezte aljas tettét, bérelt egy autót, hogy legyen mivel menekülnie, és tüzelt. Megbosszulta az új-zélandi mészárlást.

A társadalomban is alaptörvény, hogy az akció reakciót vált ki, és valamennyi véres merénylet egy korábbi terrorcselekményre adott válasz volt. De ki kezdte? És hol a vége ennek az őrületnek? Az előbbi kérdésre nincs egyértelmű válasz, évszázadokat kellene visszamenni a történelemben, aminek semmi értelme, mint ahogy egyáltalán nincs értelme a kérdésre válaszolni. Annál inkább értelme lenne a másik kérdéssel foglalkozni. Pontosabban kimunkálni a válaszadáshoz szükséges őszinte párbeszéd európai légkörét. Úgy kellene az őszinteség, mint egy falat kenyér, különben még inkább elszabadulnak az indulatok.

Ideje van tehát az igazságbeszédnek, s még ha megkésett is a beismerés, jó alapot adhat a paradigmaváltáshoz. A német kancellár szavait idézném, aki az elmúlt három évben számtalan piruettet mutatott be a bevándorlás megítélésében, de mégis meg kell hallgatni, mert ő a német kancellár, Európa vezető államának első embere. Angela Merkel egy berlini világpolitikai konferencián azt mondta, helyben kell segítenünk, ez a 2015-ös helyzet tanulsága. Félsiker, hogy végre elismerte, nem Afrikát kell Európába költöztetni, hanem Európából kell Afrikába vinni erőforrásokat, és le kell mondani a szuperprofitról. Enélkül nem fog menni, vagy nem olyan gyorsan, ahogyan mehetne a „rendteremtés”. És nem a helyi kiskirályokra kell bízni az európai források hasznosítását, mert akkor a helyben segítés új programja ugyanúgy végzi, mint a korábbi nagy segélyprogramok: egyesek meggazdagodtak, a tömegek pedig éheztek tovább. Ebben az emberfeletti munkában kellene vezető szerepet vállalnia az ENSZ-nek, nem a migráció ösztönzésében.

Félsiker, hiszen a kancellár továbbra sem ismeri el, hogy végzetes hibát követett el 2015-ben, és továbbra is a menekültek elosztásáról beszél. Így nem marad más, mint megfontolni párttársa, Hans-Joachim Grote schleswig-holsteini tartományi belügyminiszter javaslatát, hogy középkori mintára falakkal kell körülvenni városaink tereit, központjait. Azt mondta a tartományi belügyminiszterek konferenciáján március 7-én, hogy a gázolásos merényletek megelőzése érdekében védősáncokat kell építeni a városokban. Az ideiglenes megoldások, hogy homokkal megrakott teherautókkal, betonakadályokkal veszik körbe a tereket, nem elégségesek. „Erőteljesebb izolációra van szükségünk”, csakúgy, mint a középkorban, amikor magas falak védték a városokat, és szűk utcák vezettek a belvárosokba. Manapság ugyanis nem néhány kóbor rablólovag ellen kell védekezni, hanem olyan emberek ellen, akik sokkal rosszabbra készülnek, mondta. Hát nem őrület?

Az írás megjelent a Magyar7 2018/13.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.