Előrelépés a politikai vitakultúrában?
A héten két szavazás is volt a parlamentben. Az egyik törvényjavaslatot a Keresztény Unió elnöke, Anna Záborská (OĽaNO) nyújtotta be az úgynevezett abortusztörvényről. Tomáš Valášek független képviselő pedig a regisztrált élettársi kapcsolatot lehetővé tevő javaslattal állt elő. Csak az első javaslat került be második olvasatba, a második javaslatot alig támogatta valaki.
Záborskáék régóta küzdenek azért, hogy a nehéz helyzetbe került terhes nőkön próbáljanak segíteni. A koalíción belül az elmúlt időszakban állandósult a vita az abortusz kérdése körül. Ahogy kevesebb figyelem jutott a járványhelyzetre, újra előkerültek azok a témák, amelyek megosztják a kormányt. A szlovák kultúrharc egyik legjelentősebb témája az abortusz, amely élesen megosztja a konzervatív és liberális képviselőket.
Ha mélyebben beleássuk magunkat a témába, akkor világszerte tanúi vagyunk az életpártiak és az abortuszt elvi okokból nem elítélők örökös küzdelmének. Visszakanyarodva a szlovák parlament erővonalaira, a koalíciós szerződés alapján a megosztó témáknál szabad kezet kapnak a képviselők, mindenki saját belátása szerint szavaz. Ami viszont borítékolható volt, az abortuszkérdés körül hangos vita kerekedett a kormánypárti képviselők között. Emlékezzünk vissza, az ellenzék nagyokat csámcsogott ezen.
Záborskáék javaslata csak tovább került második olvasatba, igaz jócskán kellett enyhíteni rajta. A törvényjavaslat több módosítást tartalmaz, amelyet az OĽaNO a Sme rodinával együtt dolgozott ki. Figyelembe vették a szociális juttatásokat is, hiszen az egészségkárosult gyermek születése esetén ez 3170,14 euró lenne. Bevezetnék az úgynevezett kocsipénzt a negyedik gyermek születésekor is, amely kísértetiesen emlékeztet a hasonló magyarországi családpolitikai intézkedésre.
Az érdekesség azonban az, a törvényjavaslat 75 szavazatot kapott a parlamentben. Ez azt jelenti, nemcsak a konzervatív képviselők szavaztak igennel, de akadtak támogató voksot leadó liberális kormánypárti képviselők is.
A koalíció felállításakor pontosan ilyen kompromisszumokban gondolkodtak a felek. Ha van egy javaslat, amelyet az egyik fél előterjesztene, meg kell győznie a partnereket, és ha akadnak nézetkülönbségek, akkor azt meg kell vitatni, s ha kell, bizonyos pontokon engedni.
Maradtak persze kormánypárti képviselők, akik továbbra is diszkriminatívnak tartják a javaslatot. Ilyen például az SaS-es Jana Bittó Cigániková is, aki szerint a módosítás még ebben a kompromisszumos formában is diszkriminálja a nőket. Cigániková sincs az abortusz mellett, de álláspontja szerint, ha a nőket erőszak vagy szexuális bántalmazás éri, lehetővé kell tenni számukra a művi terhességmegszakítást, mert ellenkező esetben illegális abortuszklinikákon végeztetik el a beavatkozást.
Természetesen ez egy nagyon nehéz téma, amely kapcsán legszerencsésebb, ha maguk a nők döntenek. Az érveket azonban fontos meghallgatni az egyik és a másik oldalon is, mert csak így sikerül a politikai vitakultúra színvonalát emelni.
A másik törvényjavaslat, amely a regisztrált élettársi kapcsolatról szólt, feltűnően csekély támogatást kapott. Nemcsak azért, mert a konzervatív képviselők ellenezték, hanem azért is, mert a társadalom még nem készült fel arra, hogy valódi és érdemleges vita folyjon erről a kérdésről. Sok ilyen téma van, ide tartoznak a szlovákiai magyarság problémái. Sok idő kell még ahhoz, hogy egy működőképes demokráciához méltó politikai vitakultúra jöjjön létre. A jó hír azonban az, hogy van remény.
